Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - KRITIKA - Ferenczi Margit: Az igazság és szépség regénye

Bulgakov sátánja nem hazudik, nem . :-.a, nem szab feltételeket. Csupán azért óhajtja Margarita jelenlétét a bálon, hogy szépségével, emberi nagyságával pazarrá, fényűzővé, méltóságteljessé tegye azt. Mindezt két nagyvonalú gesztussal érzékelteti. Az első: még a bál kezdete előtt megmutatja Margaritának a földgömböt, melyen megláthatja a Mestert, s megtudhatja, mi történt vele. A második: a bál után, megköszönvén Margarita részvételét, közli vele, hogy fáradalmaiért cserébe teljesíti egy kívánságát, legyen az bármi. Margarita ekkor, a bál élményétől felkavarva, kegyelmet kér egy ismeretlen, örök bűntudatra ítéltetett gyilkos lény számára, ahelyett, hogy saját boldogságát kérné megérdemelt jutalmául. Woland nagylelkűen teljesíti Margarita mindkét óhaját. A Mester ugyanilyen kitartó makacssággal küzd, mert felelősnek érzi magát a jó, a szép és az igaz sorsáért a földön. Halála nem egyszerűen a saját tragédiája, hanem az egész emberiségé, mert azzal, hogy magával vitte az igazság és szépség regényét, a világot felbecsülhetetlen veszteség érte.

Az eszmény végső soron még a legerősebbek, legtisztábbak számára is elérhetetlen. Még a legjobbak is csupán a csehovi cseresznyéskert nyugodalmát kapják örök jutalmul az örök fény helyett: „Hallgasd a csendet — szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. — Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál..

JEGYZETEK

1 Hoffmann, Ľ. T. A.: Az arany virágcserép (Halász l-.löd tanulmányával). Budapest 1987, 429. 1.

2 Janovszkaja, L.: Bulgakov. Uudupest 1987, 289. 1.

3 Janovszkaja, L.: Id. mű, 2öl. I.

4 Janovszkaja, L.: Id. mű, 290. 1.

5 Janovszkaja, L.: Id. mii, 342. I.