Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - KRITIKA - Kovács Tibor: „Vae victis”

ben Clemenceau-tól távirat érkezett Romanellihez, utasítást adva a misszió vezetőjének, hogy a megszálló hadsereget azon a helyen állítsa meg, „ahol éppen tartózkodik”. Hosszas keresés után találta meg Romanelli embere Constantinidi tartózkodási helyét, de ott a tábornok „jelenlétét minden áron le akarták tagadni, ezért a Clemenceau-távirat átadása eléggé kellemetlen jelenet volt, és azt a benyomást keltette, hogy a románok késleltetni akarják az előnyomulás beszüntetését elrendelő antantparancs tudomásul vételét”.

Ehhez hasonló „kellemetlen jelenet” játszódott le Märdärescu tábornok törökszentmiklósi főhadiszállásán, ahol őt az új magyar kormány hadikövete, dr. Nagyiványi Zoltán követségi titkár fegyverszüneti ajánlattal felkereste. A tábornok fegyverszüneti feltételeit „csak teljes egészükben elfogadni, vagy elutasítani lehet, ellenjavaslatnak helye nincs” — írja Fogarassy László. Märdärescu tábornok „azt követelte a Peidl-kormánytól, hogy a hadsereget tizenötezer főre szerelje le, hadisarc fejében pedig szolgáltassa ki az összes hadianyagot, a vasúti és folyami közlekedési anyag felét, rengeteg gabonát és a marhaállomány tekintélyes részét”. Bár Nagyiványit a kormány felhatalmazta a fegyverszüneti egyezmény aláírására, ilyen súlyos feltételeket nem mert vállalni. Budapestre utazott, hogy tudassa kormányával a feltételeket. Märdärescu Clemenceau táviratának figyelembe vétele nélkül haladt tovább, 22 óráig várva a kormány válaszára. A kormány, hivatkozva az 1918. november 13 ai belgrádi egyezményre — amit még Károlyi Mihály írt alá —, nem fogadta el a diktátumot. Az üzenetvivő Nagyiványinak a román tábornok — Fogarassy László szerint — ennyit mondott: „Mondja meg, követ úr, a kormányának, hogy vonja le ebből a konzekvenciákat, mert én levonom a magamét”. A -Peidl-kormány az üzenetet már nem vehette át, mert a Sándor-palotát körülzáró ellenforradalmi puccsisták Csilléry András vezetésével lemondatták, József főherceg pedig kinezevte a Friedrich István féle ellenforradalmi kormányt. Märdärescu üzenetét már ennek a kormányak kellett tudomásul vennie.

Időközben Constantinidi tábornok hadosztálya elérte Budapestet és a város átadását követelte a polgármestertől, Harrer Ferenctől. Az esetet Fogarassy László Harrer Ferenc emlékiratai és Stromfeld Aurél visszaemlékezései alapján érzékletesen eleveníti fel. Hóiban román tábornoknak, Budapest önhatalmúlag kinevezett városparancsnokának legfőbb törekvése Budapest katonai erejének jelentős csökkentése, bárminemű ellenállás megakadályozása volt. A magyar hadügyminisztérium, hogy megakadályozza a katonák esetleges xoinán hadifogságba esését, a laktanyákból a legénységet hazabocsátotta, és elrendelte a toborzás beszüntetését ... Az olasz antantmegbízott természetesen tiltakozott Budapest megszállása miatt, de Hóiban tábornok feletteseire hivatkozva elutasította, sőt Fogarassy László szerint Romanelli „vezető szerepe is megszűnt, mert Mombelli tábornok személyében az olasz katonai misszió élére nála magasabb rangú vezető került”. A fejezet foglalkozik a román megszállás következményeivel is. Az egységek lefegyverzésének híre a katonákat elkedvetlenítette, és gyorsította a hadsereg széthullását. Fogarassy László felhívja a figyelmet arra is, hogy egyes csapatok a Dunántúlra menekültek, ahol vagy az ellenforradalmi nemzeti hadsereghez csatlakoztak, vagy szétszéledtek. Martonvásár környéke a szerző szerint tele volt bujkáló vöröskatonával, ugyanis a hadsereg-parancsnokság Martonvásár— Nagytétény körzetébe irányította a felbomlóban lévő egységeket.

Augusztus elseje után Magyarországon a szakszervezeti kormány a rend és a fegyelem jegyében besziintettetett minden ellenségeskedést, a román csapatok pedig a bolsevizmus okozta „felfordulást” igyekeztek orvosolni (bár Diamandi román diplomata szerint a felébredő magyar sovinizmust akarták letörni), az országban mégis nagy zűrzavar uralkodott. Fogarassy László tanulmánykötetének utolsó — harmadik — fejezete jól érzékelteti ezt a zűrzavart. Részrehajlás nélkül írja le a magyar sereget lefegyverezni szándékoló román egységek tevékenysé-