Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
karcolataiban, cikkeiben és regényeiben. Bisztray dolgozata egy nagyobb lélegzetű munka lőtanulmánya, amely ízelítőt ad abból, ami teljes feldolgozásra vár. A néprajzi elemek néhány műre vonatkozó feltárásához a Mikszáth Kálmán Müvei című kiadás 8. és 9. kötetét vettem alapul.6 Elsősorban azt vizsgáltam tehát, milyen etnográfiai anyag található a Tót atyafiak és A jó palócok novelláiban, a Prakovszky, a siket kovács című regényben, iljetve A kis prímás című kisregényben. A néprajzi anyag kicédulázása után helyszíni gyűjtést végeztem az író szülőfalujában, Szklabonyán, a nagyszülők falujában, Ebecken és a szomszédos Zsély községben. Ezek lakói állhattak ugyanis hajdan legközelebb Mikszáthoz. Gyűjtő- utam során az volt a célom, hogy számba vegyem az író néprajzának utóéletét; illetve megvizsgáljam, hogy a Mikszáth-művekbe szőtt néprajzi elemek hogyan élnek tovább, élnek-e egyáltalán a mai emberek tudatában. S amennyire az Ipoly mente távolabbi palóc községeiből is rendelkezésemre áll gyűjtött anyag, az író néprajzát szélesebb összefüggésekben is vizsgálni tudom. Lehet, hogy a Mikszáth-művekben fellelhető szokások, hiedelmek stb. összevetése a napjainkban is gyűjthető adatokkal nem a legszerencsésebb, hisz a két gyűjtés, illetve megfigyelés közt száz esztendő is eltelt, mely alatt jelentősen megváltoztak a társadalmi, gazdasági viszonyok, s a gyakorolt szokások értelmük-, ben is beszűkültek. Az adatok összevetése ezért elsősorban közlemény szintű; korántsem akarom azt igazolni, értelmükben, formájukban nem változtak. Ám az egyes szokások s azok hiedelemköre, ha esetenként csak töredékeikben is, de még mindig jelen vannak az idős adatközlők emlékezetében; ami mégiscsak jelent valamiféle továbblépést, egyféle folyamatot. A SZÜKEBB SZÜLŐFÖLD JELLEMZÉSE Szklabonya (1910-től 1920-ig Mikszáthfalva), az író szülőfaluja kis község a Kürtös-patak jobb partján, ahol a szlovák és a magyar nyelv-, illetve etnikai határ egybemosódik. Szklabonya katolikus falu, plébániája igen régi, már az 1332—37-es pápai tized- jegyzékben is szerepelt. A község föklesurai hosszú időn át a Balassák voltak, majd a Koháryak és a Zichyek uralták a falut. A múlt században Szklabonyának gőz- és vízi hengermalma volt. A históriákat és a meséket már gyermekkorában szerette Mikszáth. Mivel rossz alvó volt, édesapja az ágya mellé rendelte a falu kitűnően mesélő embereit, akik — mint az író mondja — ,,egész éjjel tartottak kísérteties és mindenféle történeteikkel”. Sok kísértetmondát,, babonát és ördögökről szóló történetet hallott. Nem csoda hát, ha később így jellemezte ezt a népet: „A palóc ember babonás, szereti a misztériumot, hisz az ördögben és a rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte, a végzet. Szárnya suhogását hallgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s ahova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyékkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal.’’7 Az itteni hiedelemvilág sok alakja vált később irodalmi hőssé. Kocsipál Gyuri molnárlegény a bágyi malomban, aki, ha kell, esőt is tud „csinálni”. Galandáné, a híres bodoki boszorkány a teheneket rontja s még betegségeket is okoz. Palyus agglegény volt, s azért temették a temető- garádba, mert felakasztotta magát, s az ilyet nem illette sírhely a többi közt. Gughi Fanna is különös ember. Neki megadatott, hogy szót válthasson Szűz Máriával, aki minden búcsúkor megjelent neki. De Bodokról való Vér Klára, Péri Judit és Gál Magda is, akik annál a savanyúvízforrásnál „kárhoztak’’ el, amely még ma is megvan a falu északi részén. A község gőgös mezőbírója, Sós Pál a majornoki Baló lányok Cukri bárányát ölte meg mohóságában. Ebeck, a nagyszülők faluja, Szklabonyától nyugatra, Hont megye határán fek
