Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
szik. Kisnemesi község volt hajdan, túlnyomórészt katolikus s néhány evangunkus lakossal. A XVI. században az Ebeczkyek a falu földesurai, majd a Blaskovich és Tihanyi család bír nagyobb földterülettel. Sok Mikszáth hős került ki innen is. Az ebecki Mikszáth-alakok, a Divényiek, a Tartsányiak és a Píryek valóban léteztek, éltek Mikszáth idejében. Némelyikükre még ma is emlékeznek a faluban, legtöbbjük pedig ott pihen a templom melletti domboldalon, a községi temetőben. Zsély falu Szklabonya déli szomszédja, zömmel magyarok lakta település. A Balassák ősi birtoka volt ez is, később a Zichy grófok tulajdonába került. Ök építtették a falu barokk kastélyát. Igen régi település lehet Zsély, az avar korban őrhelyként állhatott, amit a község határában az 1960-as években feltárt ötszáz avar sír is ékesen bizonyít. A recens anyag gyűjtését nem azért lokalizáltuk a fenti falvakra, hogy az onnan szerzett adatokkal mindenképp azt bizonyítsuk: Mikszáth írásai csak az itt szerzett népismeretből, etnográfiai anyagból táplálkoztak. Hisz az általa ismertetett szokások és babonák közül nem egy európai elterjedtségű. Korántsem akarom azt a látszatot kelteni, hogy Mikszáth babonái csak az Ipoly völgyében vagy a tágabb Palócföldön éltek volna. Azt viszont a legtöbb esetben igazolni tudjuk, hogy a felgyújtott szokásanyag a szűkebb és tágabb szülőföld tájékán igen is ismert volt Mikszáth idejében. S ezzel is bizonyítható, hogy az író élményeinek egy részét ezen a tájon szerezte. A JELES NAPOK NÉPRAJZA A jeles napok közül Szent György, Mária, Márton, András és Luca szokásaival. illetve hiedelmeivel találkozhatunk a tárgyalt Mikszáth-művekben. A Tóth atyafiak egyik novellájában, a Lapaj, a híres dudás ban egy Szent György napi (április 24.) gyíkkal kapcsolatos babonáról ez olvasható: .......A zseb fölö tt az alig látszó dudorodás ma is egy mélységes titok; azaz, hogy egy Szent György nap éjszakáján talált kétfarkú gyík van oda aszaltan bevarrva, mely a halina gazdáját megőrzi minden gonosztól és kísértettől ezen az árnyékvilágon. "8 A lasztrabék pusztulása című elbeszélésben egy másik hiedelemről ír Mikszáth: „Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György napja előtt talált százesztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a szívekbe s ott elolvassa a láthatatlan beűket, melyekkel a cselekedetek vannak felírva.”11 Emlékeztek a fentiekhez hasonló hiedelmekre Mikszáth szülőföldjén a mai adatközlők is. Ebecken például az alábbiakat jegyeztem le: „Figyelték a gyíkot meg a kígyót is. Mer aki Szent Györgyig följön a földbül, az nagyon rossz, el van átkozva. De aki György után gyün ki a földbül, az nem harapós. Se gyík, se kígyó, és az nincs elátkozva. Azelőtt, azt mondják, hogy azok boszorkák vótak vagy ollyan rossz szellemek.”10 Szklabonyán, az író bölcsőhelyén azt hallottam, hogy a Szent György előtt látott kígyó rossz hírnök. Ha például a jegyesek ilyet látnak, útjaik elválnak egymástól.11 A Szent György-napi gyík képzeletével kapcsolatban egyébként Mikszáth néprajzának kutatója, Bisztray Gyula az alábbiakat jegyezte meg: „Ügy gondolom: a »sárkány«-t legyőző fiktív Szent e csodálata zsugorodott a néphitben gyíkká.”12 A Szent György-nap táján előbújt kígyóhoz, gyíkhoz a távolabbi palóc falvakban is több hiedelem fűződött. Ha valaki például György napja előtt kígyót látott, a kelenyiek jóslása szerint „friss lett”.1^ Ipolybalogon a lánynak el kellett „csípnyi” a György-nap előtt látott gyík farkát, hogy jól tudjon varrni. A Mikszáth-emlegette szokásokra Manga János gyűjtéseiben is találhatunk analógiát. Ö többek közt azt jegyezte fel, hogy a György napja előtt látott állatot annak, aki szép sárga vajat akart köpülni, a markában kellett
