Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
Mikszáth Kálmánról sokan elmondták már, mennyire szerette népét és szülőföldjét. „Élete és életműve — írja Turczel Lajos — annyira át van szőve itteni vonatkozásokkal, hogy e tekintetben még Jókai sem mérkőzhet vele. (...) Szinte egyetlen olyan műve sincs, amelynek táj- és embervilágába a szülőföldi és gyermekkori emlékek kisebb-nagyobb mértékben ne nyomulnának bele.”1 Tőzsér Árpád szellemesen az első „szlovákiai magyar író”-nak nevezi őt,“ mert a „palóc föld, a palóc népköltészet, egyszóval a palóc ember (ha sorban leegyszerűsítve is) Mikszáth révén lett gondolkodásunkban fogalommá”.2 Mikszáth művei olyan kútfők, melyek nagyon fontos adalékokat szolgáltatnak a XIX. századi parasztság társadalmi körülményeinek jobb megismeréséhez és megértéséhez. Mondhatjuk ezt annak ellenére is, hogy az irodalomtörténészek a paraszti témájú Mikszáth-elbeszélésekkel kapcsolatban hiányolták a népélet tényleges és valós ábrázolását, szemben az idillikus légkörrel, a romantikus módszerekkel. Azt olvashatjuk A magyar irodalom története című háromkötetes összefoglalóban is, hogy „a Tót aytafiak és A jó palócok novelláit írva a keserű, a szenvedő népet nem látta Mikszáth, nem vette számba a népi nyomort”. Néhány sorral odébb azonban már itt is így folytatja fejtegetését a szerző: „De korával ellentétben — s ez adja meg elbeszéléseinek szépségét, értékét — nem felülről, hanem belülről tudja nézni és ábrázolni a paraszti életet, meg tudta látni a lent világának nem alkuvó szép szenvedélyeit, észre tudta venni a Lapajok, Filcsikek, Bede Annák s Gélyi Jánosok felemelő lelki nemességét: írásaiban a népi jellem élt.”3 Mikszáth művei, elsősorban novellái erősen át vannak szőve a falu hagyományvilágából táplálkozó szokásokkal, babonákkal és hiedelmekkel. A néprajzi elemek számos helyen tetten érhetők és kimutathatók. Ezek alaposabb számbavétele — gondolom — az irodalomtörténetnek s az etnográfiának egyaránt hasznára lehet. A néprajzi gyűjtőmunkához szervesen hozzátartozik a szépirodalomban rejlő etnográfiai anyag felkutatása. „Néprajzi irodalmunk néhány vonatkozásban már hasznosította Mikszáth adatszolgáltatásait — de ez fölötte csekély részesedés abból, amelyet műveinek összessége nyújt”* Azt hiszem, a teljes munka elvégzésére még sokat kell várnunk, hisz eleddig a részletkutatást sem végeztük el. Adós maradt ezzel mind az irodalomtudomány, mind az etnográfia. 1972-ben Bisztray Gyula közölt Mikszáth néprajza címmel egy figyelemkeltő tanulmányt.5 Munkájában olvashatunk az ünnepi szokásokról, a különféle babonákról, az emberélet fordulóinak egy-egy eseményéről, a közmondásokról és szólásokról, illetve arról, hogy mindezek hogyan jelentkeznek az író novelláiban, Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete (I. rész)
