Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Móser Zoltán: Madarat mondok

lő hollójával kapcsolatban, amely a német mitológia, népmesék és babonák kedves alakja" — írja tanulmányában. Ugyancsak innen, tőle tudjuk, hogy a szent korai ábrázolásai közül a Regensburgban található két kőszobrán (1310-ből, illetve 1376-ból) Oszvald kezében ott látható egy madár. Középkori magyar ábrázolásai: Szepeshely (Szent Márton-tempolm); Krasznahorka vára (XV. sz.); Kisszeben (plébániatemplom, 1510—20).

A hírvivő madár, a holló egyébként széles körben, talán Eurázsia-szerte elterjedt motívum, toposz lehetett. Odinnak (Wotannak), a germán mítosz híres alakjának kísérői közé tartozott a vállán ülő két, bölcs holló: Hugin és Munin. Ezek naponta körbejárták a világot, és így tudósítottak a világban végbemenő dolgokról, eseményekről. A Kalevalában is találunk hasonló részletet: ott is titkos dolgokról tudósítja Kullervót „a vákogó varjú, a károgó holló” (33. ének). Egy grúz énekben a magyarhoz hasonlóan üzenetet visz a rabságból:

„Holló, ki szállasz fölöttem, te holló, alább ereszkedj, vidd el szomorú híremet,

Ivane bátyámat keresd meg.

Mondd: — Húgodat, Ivane, mint gyönge bárányt, levágják, kezét meg lábát megkötik, tenger örvényébe hányják . . .” stb.

Egy régi csuvas katonénekben így panaszkodik a legény:

„Hogyha látni akarsz még, udvar elé gyere ki.

Ha nem látsz az udvaron, kapu elé gyere ki.

Ha ott sem látsz, üzenjél gyászfekete madárral."

Ez a gyászfekete madár — a jelképes hollónak ez a másik, valószínűleg későbbi jelentése — jól ismert motívuma a mi keserveseinknek, panaszos dalainknak, rab- énekeinknek. Egy széki (mezőségi) változatot idézünk:

„Fekete a holló, Gyászt visel magáér’

Én is gyászt viselek Jegybéli mátkámér.

Ájj meg holló, ájj meg, Vidd el levelemet.

Apámnak, anyámnak, Jegybéli mátkámnak.

Ha kérdik, hogy vagyok, Mondd, hogy beteg vagyok.

Idegen országban Csak bujdosó vagyok.” stb.

Példáink sorát magyar, román, szerb népköltési példákkal bővíthetnénk, de talán ennyi is elegendő annak bizonyságául, hogy valóban ősi és széles körben elterjedt toposzról van itt szó.

Végezetül még egy kora középkori ábrázolásról szólunk. Négy hollót ábrázol az ismeretlen mester Szent Radegunda (meghalt 587-ben) VI. század második felében készült olvasóállványának fareliefjén (Poitiers, Szent Kereszt-kolostor). Mivel a hollók az Agnus Deive 1 együtt szerepelnek, valamint Krisztus-monogramot vesznek közre — hasonló pávaábrázolást ismerünk Ravennából —, olyan jelentés olvasható le, mintha itt a holló isteni, égi küldött volna. Mint a páva, mint a fecske.