Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - NAPLÓ - Dénes György: Hittel fültarisznyázott igric

lángján-virágán áthatolva érkeztem ide, ahol vagyok.

Egyenes beszéd, kendőzetlen költői dikció.

Veres János kötetei ritka időközökben jelennek meg. A Tüzek és virágok 1961- ben, a Fehér szarvas 1967-ben, a válogatott verseket egybefűző Homokvirág 1972- ben, a Mikrovilág 1979-ben. A Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatában az Életút című, ugyancsak válogatott verseket begyűjtő kötete pedig tavaly látott napvilágot. Novelláit 1966-ban adta ki Földrengés után címmel. Publicistaként is gyakran találkoztunk, találkozunk nevével. Főképp tárcákat, riportokat, útirajzokat és irodalmi vonatkozású cikkeket írt. Gyermekverseit több antológia hozta. Jelentős Veres János műfordítói tevékenysége mind versben, mind prózában. Különösen sok versét fordította Ján Smreknek, aki iránt mély tiszteletet és vonzódást érzett. De ott szerepel palettáján Žáry, Reisel, Bunčák, Šimonovič, Horov és mások. Az eredetihez méltó hangnemben és mívességgel ültette át a szlovák klasszikus, Andrej Sládkovič: A gyetvai legény című elbeszélő költeményét. Prózai fordításai nagyrészt elbeszélésekben, mesékben merülnek ki. Neve gyakran szerepel a hazai magyar és szlovák költőket bemutató antológiákban.

Költészetében sohasem szakadt el Gömörtől. Győry Dezsőn kívül, aki Rimaszombat szülötte volt, senki sem írt annyi verset pátriájáról, mint ő. Költeményeiben mindig ott találjuk a gömöri embert. Strófáiban megjelennek a betyárok, a kapálgató asszonyok, régen elhalt rokonai, ismerősei, a fénylő szemmel daloló parasztlányok, vagy a megtört testű öregek. Erdők, berkek, rima-parti rétek és nádasok színei ragyognak felénk. Idilli hangulatok, szemmel, szívvel kimunkált helyzetképek, leíró költemények alkotják költészetének zömét. Ugyanakkor énekese a szerelemnek és halálnak. A halál-versek megírására bizonyára hosszan tartó betegsége indította annak idején. A közelmúltban fakadt kollázsaiban, szabadverseiben egyetemesebbé tágul világlátása. Foszlányokból, életdarabkákból, történelmi szituációkból integrálja mondanivalóját. Bölcsőhelyéhez azonban következetesen ragaszkodik:

Akáclombon szűrt földrészek, galambdúc sarkú végtelen — igazolják a hűséget, mely küldetés már s lételem.

Melléte, Naprágy, Rakottyás,

Kerepec, Bakti, Guszona, én üzenek most, senki más, fáitok régi rokona.

Hallom az ősi énekszót, elsüllyedt lagzi hívogat.

Kívánok nektek mézet, bort, magamnak nyugodt napokat.

E sorok a Hűség című verséből valók. Jó tudni, érezni, hogy a szívünknek oly kedves Batyiban, Hatvani István, az „ördöngős professzor”, Ferenczy István szobrász, Tompa Mihály, Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya”, Győry Dezső és más neves lelkek szülőhelyén él a költő is, a hatvanesztendős Veres János, barátunk és kenyerestársunk. Ott él és töpreng a költő, aki negyven éve írja a remény és föltámadás igéit. Ott dolgozik, s dolgozva alakítja környezetét, irodalmi klubot, színpadot szervez, s ki tudja még, mi mindent tesz a magyar kultúra terjesztéséért. Negyvenévnyi munkája során több gáncs érte, mint elismerés. Itt az ideje, hogy a hazai magyarság nevében megköszönjük fáradozásait, és erőt, egészséget, további munkakedvet kívánjunk sorstársunknak, barátunknak, a szelíd szavú Veres Jánosnak.

Dénes György