Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Mészáros László: Az egyensúly pillanatai (aforizmák)
Mészáros László Az egyensúly pillanatai Minden gondolat egy pillanatra helyreállítja az émber és a világ egyensúlyát. A Föld helye a világegyetemben nem kiváltságos, hanem sajátságos. A kérdés csak az, hogy a Kozmosz agya vagyunk-e, vagy csupán a heréje. A vírusok szinte már halhatatlanok. Lehet, hogy mi vagyunk a világűr vírusai. Ha tévedni emberi dolog, akkor a kritikus tévedései már törvényszerűek. Sok minden fordítva van ezen a világon: nem az eszmék szolgálják az embert, hanem az emberek az eszmét. Mindig humanistáknak kell lennünk, de az antropocentrizmus néha módszertani hiba. Az immanens fejlődések logikájához: az ember először az istent és a vallást találta ki, nem pedig a pápát és az inkvizíciót. Ciolkovszkij szerint a Föld csak az emberiség bölcsője. Ez azonban lehet túlságosan optimista feltételezés. És ha még csak az anyaméhben vagyunk? A modern tudomány eredményei alapján az élet jellegét így határozhatnánk meg: a rendszer reprodukciójához szükséges információk kódolása és átadása. A költő már régen tudta: ifjú szívekben élek. Az archimédeszi köröket nem szabad zavarni, de vannak olyan körök is, amelyeket nem szabad békén hagyni. Irodalomelméleti invenció: a realizmusnak nemcsak gyökerei vannak, hanem szárnyai és korlátai is.
