Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Mészáros László: Az egyensúly pillanatai (aforizmák)
A társadalmi törvények lavinaszerűek: nem veszik figyelembe azt, aki elindítja őket, és elsöprik azt, aki balgán meg akarja őket állítani. A kritikus rosszul emésztő fogyasztó. Még egyszer a társadalmi törvényekről: a hanyatlás, a pusztulás felé vezető út törvényei is objektívek. « Csak az lehet igazán magányos, aki képtelen az egyedüllétre. Nem az a tragédia, hogy meg kell halni, hanem az, hogy bármikor meghalhatunk. A bölcs tudja, hogy csak egy tökéletlen világban érdemes élni. Csak a valóság képét lehet meghamisítani, de magát a valóságot már nem. Azt csak megváltoztatni lehet. A fogalmak is öregszenek. Ma már nem a harmadik világháborúról kell beszélnünk, hanem az utolsóról. Bizony mondom néktek, gyakran elfeledkezünk róla, hogy a legnagyobb szerencse mégiscsak az élet. A kasszafúró is bankszakértő. A társadalmi értékek szempontjából egy jó író nem feltétlenül több, mint egy jó kőműves. A fontos az, hogy egy jó társadalomban mindettőre szükség van. Az írás a szellem anyagcseréje. Az író is kétkezi munkás: az egyik kezében ceruza, a másikban papiros. Húszéves korában csak jövője van az embernek. Negyvenéves korában már csak akkor van jövője, ha van múltja is. Sok tehetség azon bukik el, hogy megijed a saját gondolataitól. Szeretteik, vagyonuk, életük elvesztésére még csak gondolnak néha az emberek, de arra már nem, hogy az eszüket is könnyen elveszíthetik. Ahogyan az ember nem élhet kenyérmorzsákon, az igazság morzsáival sem elégszik meg. Mindenről kell véleményünknek lennie, de azért nem kell mindenbe beleütni az orrunkat. Vannak költők, akiknek nincsenek is önálló verseik, csak költészetük van.
