Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Veres János: Versek a fiókból (Hetedik emelet — vers)
eméssze dögvész ülsz s nézed a radiátort láthatatlan díszes janicsár-kaftánok csücske sodort ide nem lehet hídpillér a vállad ide szól hát illetőségi jogod e látszat-életbe pedig azt mondták egyszer a kinti tenyérnyi tájék a te birtokod (mert itt gürcölt dédapádj gondolatban rándulj ki a zöldbe vagy lopakodj egy lány mellé aki valahol messze könyvlap fölé görnyed sötét haját hátrasimítva állj meg a lány mellett kire a szenvedés valóságában mindig rátalálsz élvezd a tudós könyv s az egymásra-vetett combok ellentétes s épp ezért gyönyörű látványát állj szorosan a lány mellé formáld az ő képére tenmagad de el ne mondd neki hogy voltaképpen te csak a radiátort nézed miközben a közeli vágóhídon vér folyik s a bárdok holnapodat négyelik s hogy az ő álmát is ingoványok várják ne mondd el neki hogy ha már nem leszel te aki csodálod s ő sem lesz akit csodálsz senki sem épít majd poraitok fölé oldó szavakból mauzóleumot nem lehet hídpillér a vállad vészesen szaporodnak az ismételhetetlen iszkoló napok az úton bogárhátú autók viszik-hozzák hozzák-viszik zümmögve hozzák-viszik a furdaló feladványokat az ablakon beszáll Győry szülőháza azonos vagy a halgatag málló falakkal így rendeltetett
