Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Veres János: Versek a fiókból (Hetedik emelet — vers)
nem tudod gyűszűvel kimerni a tengert puszta kézzel nem lehet megfékezni a megvadult bivalycsordát bárhová indulnál mögötted jól ismert árnyékok fenekednének vagy tántorognának nélküled zajlik minden (a sötéthajú lány is elfelejt] a fű már készülődik hogy belepje a mélységesen emberi művek tömegsírját s a költő száját aki élni és játszani szeretett volna láttatni amit látott s akinek szavára már aligha rímelhet fényragyogás hirtelen kitárul az ajtó belép a fiad nem veszi észre szemedben az időn-kívüli világot az ősi bensőség hiányát csak azt látja hogy megszokott helyeden ülsz s kintről besüt a május ülj csak és sétálj és áltasd magad hogy szerencsés flótás vagy kies Robinson-szigeten henyélsz éjjel-nappal áltasd magad hogy „mégis mozog a föld“ [1973)
