Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Fantazmák I 123. Önnön gondokságunkkal való küzdelmünk: amíg "áruba bocsájtjuk", majd tudomásul "vesszük”, és addigi kizárólagosságunk megtér gondolati lehetőségeink sokaságához. 124. Önnön gondokságunk elsődleges tünete: saját másságainkban való egy-lé- tünk kiismerhetetlen sejtelmessége. 125. Ilyen értelemben gyarapodtak a gondolatok. 125.1 Nem a gondolatok száma növekedett, hanem a gondolatok gondokságának mértéke. És miközben a kizárólagosnak látszó Végzet egyre inkább alternatívává lett, a hősök kavargó története a Mozdulat felé közeledett. (Bár az "önnön- gondoltság" korlátainak kezdettől voltak megelőlegző kivételei!) 126. 1. Akhilleusz még teljesen a környezetben utazott. Önmagában mozdulatlan volt. Gondolataiban csaknem mozdulatlan volt. Folyton ugyanazt gondolta. És folyton ugyanazt akarta tenni. És ebben nem volt egyedül. Állandóan erős volt. Állandóan azt járt a fejében, hogy ő Akhilleusz. Nem tett kerülőket, kitérőket, és nem is tehetett. 126.1 2. Odüsszeusz vitte haza magát, és ebben nagy segítségére volt személyiségének az a része, amely nem akart homlokegyenest hazamenni, így kikerülhette az akadályokat. Személyiségének egyik része mániákusan tudta, hogy: "Vissza Ithakába!", a másik részében viszont mozgékony és találékony volt, így meg tudta tenni a célja felé vezető kerülőket. Útja érdekében képessége volt arra, hogy letérjen az útjáról. 126.2 3. Jacob Horner már teljesen önmagában utazott. Környezetében majdnem mozdulatlanságba dermedt. Mielőtt valamit megtehetett volna, mielőtt valamerre elindulhatott volna, gondolatai már rég másfele jártak. Állandóan "letért". Útja az utakról való letérés paradigmája lett. Életútján elhatalmasodtak a kerülőutak, amelyekkel bárhová eljuthatna, ha lehetséges volna tudni, hogy hová! 127. Fanny kisasszony időgépe: 127.1 Reggel, vagyis akkor majd: most, tehát nem most, este, amikor ezt írom, hanem majd mikor olvasom, bele fogunk rakodni a kalaposdobozokba. Tehát, most rakodjunk bele. Ne feledjük ezt a kétágú pillanatot. 128. Nekifutások a szaladásnak: 128.1 Hová rohansz? 128.2 Azt nem tudom, de annál inkább! 128.3 Hová rohansz? 128.4 Azt nem tudom, de a gondolatok váltott lovakon nyargalnak. 128.5 De hová rohansz? 128.6 Hát, épp ez az!
