Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)

Farnbauer Gábor

129. (Minősíthetetlen, hosszas elhamarkodás. A heurisztikai sietség stílusa.)

130. A szenvedés: a megbánásból a gyötrelem része.

mi A megbánás: összekülönbözésünk önmagunkkal.

130.2 Saját összekülönbözésünk.

m3 Egyik arcunk a másikra vicsorít.

130.4 Saját másságunk mint gyilkos keserűség.

131. Azonosságban nem lehet szenvedni, m i Az azonosság gerjedelme: a fájdalom.

132. Létekzés nélkül lélekzett magából az Egy vágya. Ásító kagylóhéj-szelence. Hol rövid álmunk épp öröklét kezdete, s nem lesz halál, csak egy fog halni: te. Arca helyett nézte, mit mond a szó. Volnánk úr téren és időn, és nem lenne bűn ? Elmúlna minden-minden vágy, és a jószándék ablakán bekönyökölne a csömör?

133. Megyek! Megyek! Óh, hová? Semmi se vagyok nem akarok élni Április, május, június meséi... Mindig egyformán rakja a lábait és nem tudja, hogy nyer-e vagy veszít. S ó, ó, változik snem hal: változom s nem halok A határtalanba merül, s ebben a tengerben oly édes megsemmisülni

134. A szavak, a mondatok a szöveg ismeretlen egészéhez próbálnak igazodni.

Ami a lokális zavarodottság, érthetetlenség alaposan megalapozott látszatát kelti.

135. Három messzemenő megelőlegzés: mi 0. Minden "Gondolat".

135.2 1. Az ember "Tökéletes Homeosztázis".

135.3 2. A létezés "Kalligram".

136. - Halló! Jó napot! Itt én vagyok, mi - Érdekes. Itt is.

137. Tartsd szemmel az illatot gondolataidban!