Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)

Fantazmák 1.

és gondolható az is, ami vétek. Amelyben az , .. . ember "legalább" két "arcot" képes önmagának T/ ý elgondolni, bár "csak" azért, hogy bekövetkez- zen a döntés, egyfajta monolitikus benső átren- •* deződés értelmében, az adott erkölcsi rend szabályai szerint, amely kiveti őt a választás teréből, a minősíthetetlenül nem kétszínű Janus-arcúságból.

111. A gondolatregényt is "beleéléssel" kellene olvasni. Beleéléssel a beleélésbe, mert a Beleélésről szól. Arról, hogy miért és miként és minek és hogyan lehet az ember más (mint önmaga?)... Mire jó az, hogy az ember különbözhet önmagától?

112. A hős helyzetébe való beleélés helyett: a beleélés helyzetének hőse...

113. A hős: az "utazásában változik"

113.1 A "beleélés hőse": a változásaiban utazik.

114. Erénnyé kellene legitimálnunk saját Janus-arcúságunkat.

H4.1 Két arc: elég ahhoz, hogy egy sem legyen.

114.2 Két arc: elég az hozzá, hogy ne lehessen választani közülük.

114.3 Ha van két arcunk, akkor már akárhány van.

115. Először (?) az embernek van "jó arca" és "rossz arca". Már itt is két arca van (amelyek között "utazni" lehet), de az egyik úgy van minősítve, hogy nemigen jöhet szóba. (Doppelgänger, Az ördög bájitala, Dr. Jekyll és Mr. Hyde...) A "két arc" valamelyike nemcsak önmagát veszélyezteti, hanem elsősorban az egyén integritását.

uš i ... ehhez képest a "Janus-kultusz" teljesebb, mert az ember arcai "elfogadással" nyernek minősítést, nem pedig kizárással. Itt még "mindkét" arc legitim. Különböző, de legitim. Van egy integritásuk.

115.2 A "doppelgänger" esetén viszont - azzal, hogy az "egyik" (másik) arc kárhozatos: maga a két-arcúság is kárhozatosnak minősül. Nincs integritásuk.

115.3 A "későbbiekben" - mintegy - csak az következhet, hogy a két-arcúság (több-arcúság) visszanyeri minősítetlen egységét, érvényét. Es "értelmét" az egyén integritásában! Értelmének minőségét! De mi ennek az értelme??? (Ez egy messzemenően megelőlegzett kérdés.)

116. Janus: a "Doppel Ich" őstípusa, akinek nincs többes száma, mert egyedül is elég sokan van.

116.1 Janus-ok: contradictio in redundantia.

117. A regények az ember saját különböző arcairól szólnak, a kifejezőerő állhatatosságával megjelenítve az egyes markáns alternatívákat, amelyek szi