Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Farnbauer Gábor 73.1 És ha mindnyájan elég erősen, kitartóan gondolják azt, amit gondoltak, akkor létrejöhet egy perpatvar, mert természetes, hogy azok, akik azt gondolták magukról, hogy férfiak, és hogy szeretik azt, aki azt gondolta magáról, hogy nő, folyvást egymás agyára mennek. 73.2 Egyszer, például, az, aki azt gondolta magáról, hogy nő, azt gondolta, hogy az egyiket azok közül, akik azt gondolták magukról, hogy férfiak, nagyon szereti Ezért annak, aki azt gondolta magáról, hogy férfi, de akiről ő nem gondolta, hogy nagyon szereti, azt mondta, hogy találkozzanak ma este a pajtában, mert nagyon szereti őt, holott valójában nem gondolta, hogy nagyon szereti, hanem azt gondolta, hogy miközben az, akit nem szeret nagyon, a pajtában fogja várni őt, addig a karámban nyugodtan egymáséi lehetnek azzal, akit nagyon szeret, és aki történetesen szintén azt gondolta, hogy szereti őt. 73.3 Igen ám, de időközben egy negyedik, aki azt gondolta magáról, hogy uraság (Dezső fiatalúr), és akiről a többiek nem gondolták, hogy uraság de azért azt gondolták, hogy jobb, ha úgy csinálnak, mintha azt gondolnák, megparancsolta annak, aki azt gondolta, hogy az este mindenáron a pajtában kell lennie, hogy lovagoljon be a városba. 73.4 Az igazsághoz tartozik még hogy az, aki azt gondolta magáról, hogy uraság azt is gondolta magáról, hogy nő, holott a többiek inkább azt gondolták róla, hogy férfi. Azt is gondolta továbbá, hogy nagyon szereti azt, akit most beküldött a városba, aki egyébként szintén gondolta, hogy az, aki azt gondolta magáról, hogy uraság nagyon szereti őt, de azt is gondolta, hogy ne nagyon szeresse őt az, akiről ő azt gondolja, hogy férfi, és aki valójában azért küldi őt a városba, mert azt gondolja, hogy már nagyon szenved az ő elutasító jelenlététől. Most azonban, hogy mentse a légyottját, azt gondolta, hogy találkát ígér neki ma estére, de a karámban, természetesen, hogy közben ő nyugodtan döngölhesse a szalmát a pajtában, aztán majd meglátjuk 74. Ha nincs Isten, akkor minden meg van engedve. 74.1 Ha még sincs Isten, akkor meg sem lehet mozdulni. 74.2 Ha nincs Isten, akkor mindent szabad, csak nem lehet megmozdulni. 75. Isten - a mi okunk (és önmaga önoka). 75.1 Erkölcsi ind-ok, érvényes idítékaink, tevékenységünk oka. 75.2 Az embertest megmozdulásának oka. 75.3 Egy imperativus, amely feljogosít, hogy MEGMOZDULJAK, amikor annak semmi oka, alapja, értelme nincsen. 75.4 A szabadság kinetikai szükséglete. 75.5 A szabadság evidenciaként szomjúhozza Istent. 75.6 Furcsa dolog a létét bizonygatni, amikor egyszerűen nem lehet nélkülözni. 75.7 Nélküle a következetes Gondolat ABSZOLÚT nem tudhatná, hogy mit tegyen!!! Nélküle a tanácstalanság és a tehetetlenség iszonyába fulladna. Dali! Dali!
