Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Fantazmák 1. 75.8 Isten nélkül nemhogy minden szabad volna, hanem Isten nélkül a következetes gondolatnak teljes mozdulatlanságba kellene dermednie. 76, Ha nincs Isten, akkor nem lehet megmozdulni... 77. ... ahogy a szomjazó nem tekint az edény csorbaságára... úgy van olyan szomjúság is, amely magából kénytelen mentséget meríteni, és az oly keserű, csak azt már félünk mostan Akaratnak nevezni még... De tegyük meg, hogy ne a Szót korlátozzuk a Tettekben. Tegyük meg, hogy a Csend ne a Tettek hiánya legyen, hanem azon ábrándos Hely Indulatunkban, ahol minden megtörténhet... 77.1 Mert akkor én már inkább úgy lennék, hogy nem akarok semmit mostan, csak a tetteim megtörténjenek. Mert akarni esendő, de nem tenni halál. És megbotránkozni az Élet esendőségén annyit tesz, hogy vétségét kizárva megtagadni tőle az esélyt. 77.2 Láthattad volna már, sosem fogjuk teljesen tudni, hogy mi mindent nem szabad, és a kérdés amúgy is másként szól... 78. Bébi, az óvszer a tiszta ész kritikáján van! 79. A történet akkor végződik rosszul, ha nem megy tönkre. Ha a történet nem megy tönkre, akkor a hősnek kell tönkremennie. A hős ellensége valójában a történet. Az átmeneti állapot látszatvilágában azonban a történet is tönkremegy, és a hős is tönkremegy: a hős azt hiszi, hogy veszített, mert tönkrement a története, vagyis győzött. 80. Piroska tehát ígért valamit Józsefnek, de közben mást tervezett. Bizonyos dolgokban egyáltalán nem kételkedett, de abban nagyon is ügyesen kételkedett, amit Józsefnek mondott. A két egymást kizáró gondolat, hogy egyrészt a pajtában lesz, másrészt a karámban lesz, nagyon jól megfértek benne, mert egyiket sem vette készpénznek, sőt mindkettőt ügyesen a maga érdekében tudta forgatni. sói Ami nagyon figyelemreméltó találékonyság, ahhoz képest, hogy létezik olyan becsületes csacskaság is, amely ezek után megkérdezte volna, hogy de akkor, miként tud majd elmenni a karámba, ha egyszer a pajtában lesz? - Mert éppoly "becsületesen" azonosul Piroska valamelyik gondolatával, mint ahogyan Piroska azonosul maradéktalanul (?) azzal a gondolattal, hogy ő nő... 80.2 (Piroska egész határtalan "maradéka" saját csalfaságába összpontosul. Piroska olyannyira nem gondol avval, hogy ő nő, hogy az egyenesen "szóra sem érdemes". Csak azért érdemesítettem szóra, hogy kitűnjenek azok a törvénysze
