Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Görözdi Judit: Hiányzó csend és dadogás (Duba Gyula: Aszály)

Hiányzó csend és dadogás

egyszerűen szakadnak szét a szálak.“ (348. odlal) A kérdés csak az, hogy az ember számára mi éri meg azt az árat, amiért egész életével fizet: a hagyományok folytonosságának megtartása a megalkuvás magányában (Gál István), vagy az új felé törekvés a folytonossággal szakítva, a gyökértelenség magányában (Gál).

II.

A „kis kultúrák“ és irodalmak társadalmi viszonyainak pontos-részletező epikája egy kissé mindig egzotikum és unikum marad. Inkább csak híradás, mint maga a Híradás. Kitörésüket a sűrítés és a különös irányában kereshetik; ami fókuszba hozza az egyetemest és az egzotikum „sablonját".

Mészöly Miklós

III.

Ami a regényből hiányzik, az a csend és a dadogás.

Ha az író szól: célja a megtalálás, szándéka a keresés. A keresés nem lehet szóáradat, nem ömölhet ki, mint a túlcsordult pohár; a keresés dadogás: megmegakad, közben hallgat egy keveset, újra próbálkozik. S tanúi leszünk annak, amint Mű születik. (Keressük benne magunkat - mi olvasók -, és meg-megtalál- juk. Párhuzamosan születik az olvasással a mi kis egyéni művünk, magunkról, egy darab életünkről, kételyeinkről, tapogatózásainkról.)

Az Aszály igénye szintén csehszlovákiai magyar létünk egy részének feltárása s megmutatása. Csak valahogy mi nem vagyunk benne, akik számára ez feltára- tott és megmutattatott. Az író élménye elvitathatatlan, magyarázatai bizonyára megfelelő ismeretanyagot tudnak maguk mögött, de úgy érzem, ez még nem szépirodalom. A szöveg döcög, azonban nem a dadogás bizonytalansága feszíti meg, hanem a didaktikus kommentárok; vajon az olvasót nem tiszteli-e eléggé Duba Gyula, vagy saját szövegét, hogy folyton magyaráznia kell? A szöveg így nem tud koherens maradni, szétfolynak a motívumok (pl. a Gál Boldizsár-motí- vum a 23. oldalon: nincs helye, előzménye, következménye a „Ki volt Gál Boldizsár?“ kiszólásnak), üresekké válnak az allúziók (pl. a 25. oldalon Móricz-uta- lása), köhögnek a hasonlatok (pl. a 307. oldalon: „A zöldségtermesztés hasznos szenvedélye hasonló módon vette birtokába Atagyarmata őslakóit, mint Bogyó Julis azon a hitszegő éjszakán Dudás Bertalant, megragadta, ránehezedett, és leteperte.“), erőszakoltak a szövegbeni előre- és hátrautalások (pl. a Dudás Ber- talan-visszaemlékezések, sokszor és indokolatlanul, 317. ol., 171. o., 119. o. stb.), magányosan lógnak a történelmi, irodalmi, nyelvészeti, növénytani, vallási elmélkedések (pl. 10. o., 130. o., 152. o. 211. o., 214. o.): szétesik a szövegvilág. A szövegvilág a szépirodalmi mű zárt belső rendszere, melyben minden mindennel összefügg és semmi sem véletlen, elemei az olvasó eligazodását szolgálják ebben a valóságban leszűrt modellben, hogy a Mű mind mélyebb rétegeit tárhassa fel; nem lehet egyetlen hiányzó, s főleg egyetlen fölösleges szava sem. Duba Gyula szövegében nem jön létre rendszer. Szituációi, hősei a regény adott bölcsességét jelenítik meg, nincs önálló életük, nem teremtmények, hanem demonstráló eszközök. így nem tartja őket össze semmiféle erő, pillanatnyi erőviszonyoknak engedelmeskednek (az ábrázolandó bölcsösség alárendeltjei), nem alakulhat ki egységük.