Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szörényi László: Alvinczi sírja (elbeszélés)

Szörényi LaszUi

Péter lelke megrendült. - Ide figyelj! Kilenc éve élek itt disszidensként, néha meghívtak osztrákok kávéra, de a magam részét akkor is én fizettem! És ezek régi ismerősök voltak! Egészségesen smucig nép ez. És most ez a vadidegen...?!

Eltűnődtem, miközben a megindultságtól elvesztettem az esernyőmet. - Nincs ebben semmi csodálatos. Az egész csak egy újabb bizonyíték a túlvilág létezése mellett.- Hogyhogy? - kérdezte szkeptikusan Péter, akinek apja ugyan marxista filozófus volt, de ettől még nem lett hívő.- Nagyon egyszerűen. Szemerét, míg csak élt, mindenki Traktárovicsnak csúfolta, mert mindenkit megvendégelt. A minimum, hogy most, mikor valaki any- nyi idő után érdeklődik a sírja iránt, a mennyből intézkedett, hogy a Herr Doktor mint médium meghívjon bennünket egy ebédre. Különben is, élete vége fele egyre jobban vonzódott a buddhizmushoz. Ezzel a kínai étterem is meg van magyarázva.