Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Z. Németh István: Feküdj végig a csillagokon (elbeszélés)
Z. Németh István Vera aprókat nyögdéesel, és meglepő újításai vannak a pózok terén. Nem győzöm csodálni. A beteléstől még messze vagyok.- Aztán hirtelen átkarol, és suttogni kezd valamit.- Hangosabban... Ugyanis újabb vonat rohan el nem messze tőlünk, szerencsére csak mi látjuk őket. A zaj elükével Vera folytatja...- Mi? Ez nem lehet igaz! - s egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy hol vagyok és mit csinálok.- De igaz. Azt hittem, tudsz róla...- Nem tudtam, hogy Roxána azelőtt a Dezsővel... Vagyis hogy a Gáborral járt. Nem mondta. De ma este volt valami különös a levegőben... Éreztem, hogy...- Persze az már jóval régebben volt. Összevesztek... - fürkészőn nézi a vonásaimat, de eszembe sincs felróni neki, hogy ezt pont most közli velem. Egy biztos, ettől fogva alig tudok a dolgok normális rendjére összpontosítani.- S te hogy kerültél össze ezzel a figurával? - kérdezem később, amikor már kimerültén fekszünk a füvön, s egymást melegítjük.- Én? Sehogyan!- Hát nem jársz vele?- Dehogy! Egy nap megkeresett, azt mondta, megtudta, hogy Roxána osztálytársnője voltam, s kérte a címet. Mondtam, hogy Roxi nem egyedül él, bár nincs még férjnél, s bizonyos problémák merülhetnének fel... Vége a Paradicsomnak! Ha jobban körülnézek, szúrós bokrok vesznek körül, komor és hallgatag fák, s tényleg kezd hideg lenni...- Folytasd...- Semmi. Látni akarta őt. Együtt vacsoráztunk. Gazdag srác lehet. Tudod, milyen kocsija van... ?- Mit mondott még? - vágok a szavába durván és türelmetlenül. - Azért jött színházba, hogy találkozhasson régi szerelmével? Vera csak bólint, és sokat sejtetően mosolyog.- De ne dühöngj, hisz közted és Roxána közt...- Köztem és Roxána közt! Mit értesz te ehhez? Minket sokkal nagyobb és mélyebb érzések fűznek össze, mint holmi... Esőben való kefélést akartam mondani, de még idejében elharaptam a szót. Próbáltam legyűrni nyugtalanságomat, de nehezen sikerült. Ehelyett inkább felálltam, és összeszedtem a ruhadarabokat, amelyeket még menteni lehetett. Verát sem akartam megsérteni, de hát... Úgy látszik, sikerült, mert mire visszatértem, Verának csak hűlt helyét találtam. Hova lett? Ruhátlanul... Most van kedve szórakozni, amikor Dezső és Roxána együtt ülnek a színházban, és azóta már ki tudja, hol vannak és mit csinálnak...- Vera! Semmi válasz.- Veraaaaaaü! A fenébe! Ismét le kell buknom a vonat miatt. Hát hány percenként száguldoznak itt ezek?
