Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Visszavár a hét határ (elbeszélés)
utalva. Nejlonzacskóban két kenyér összeborítva. A nyolcasból a kislány vasárnapi husikája. Főzelék műanyagtálastul kidobva. Újságok. Ez a luxus! Nem kellllll! Istenem, áldott legyen a Te neved, mert gondoskodsz te minden teremtményedről. De hogy engem hova sorolsz?! Egy hét múlva A hús ma kissé megégett. A konyhalányt biztosan jól megdorgálták érte. Vagy a ház ura esetleg jól megdörgölte az este. A konyakos üveg alján néhány csepp. Ma pazar napom van. Nézzük csak! Itt a desszert. A, mogyorókrém, műanyag tégelyestül kidobva. Áldom a neved, nagy feltaláló, ki bevezetted az élelmiszeriparba a műanyag csomagolást! Megint aludni kéne egy kicsit. Fejem alá a vasárnapi lapot, a többivel takarózom. Valahogy hűvösebb fen. Jó éjt, Joe! A kalapot húzd az orrodra. Nehogy meglássák, ember van a konténerban! A tér egyik sarkában rendőr, a másik sarkában rendőr, a harmadik sarokban is rendőr. Kiderül, nem engem várnak, ugyanis a tér kör alakú. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, akinek sikerült a világmindenségben a kör háromszögesítése! Hurrá! A kukák különben a tizes házszám előtt a leggazdagabbak. Az a nyavalyás főtörzs éppen a nyolcas előtt áll. Rá kellene gyújtanom. Tegnap egy házibuli maradványai közt találtam néhány szamócaízű szájfénnyel ízesített Marlboro nevű cigarettacsikket. Micsoda mázli! Még életemben nem szívtam ilyen jót. Rá kell gyújtani. Ki kell várni az én időmet. A hiábavalóság idejét dohányzással töltöm. Meg kell hogy állapítsam, mostanában egyre többet szívok. Igaz, néha csak az orromat. A taktikai utasítás ilyenkor: várni türelmesen. Várni, az ige. Várom, miként kegyelmez az ég. Milyen igét hirdethetnek még nekem?! Az ötös szám alatt egy pap lakik. A szakácsnője hitetlen. Viszont jól főz, és vagy tíz-húsz évvel ezelőtt első ligás szinten kefélhetett. Viszont a katolikus lapba csomagolja a vasárnapi csirkelábmaradványokat. Egyébként sóher is. A karalábéleveleket inkább a sarki nyúltenyésztőnek adja. Egyre nehezebben bírom az éhséget és a hideget. Lehet, hogy öregszem. Hétfő van, ez azt jelenti a tízes ház esetében, hogy konténerdugulásra számíthatok. Az ott lakó család garantáltan jómódú. A lányuk, hálistennek, rettenetesen kisétkű. Kutyájuk nincs. Ez a megszokott reggelizőhelyem hétfőn reggel. De ezt talán már mondtam valahol. Na, durva jard! Végre már, hogy megszólalt a csipegő a zsebedben. Hogy vinne el a rossznyavalya a jófrancba! Tűnj mááá el! Most pedig szépen, laposkúszásban megközelítem a konténert, s egyetlen jól irányzott mozdulattal feltépem a tetejét három .. . kettő .. . egy ... a durva életbe, de bevertem a könyököm, rettenetesen fáj, na most magamra a fedelet, aztán reggeli! Nagy feladat Már az első napon tudtam, mi a feladatom. Nem tartottam magam képes-
