Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Visszavár a hét határ (elbeszélés)
nek rá. A második napon aztán ellenállhatatlan kényszert érezve vásároltam egy kifogástalan minőségű magnót, meg vagy két tucat tekercset. Ja, meg mikrofont is. Harmadik nap reggel, mikor felébredtem, bekapcsoltam, a magnó életemnek, környezetemnek minden zaját volt hivatva rögzíteni. A magnó életét éltem, ő meg, szegény, az enyémet. A zajok kényszerítettek ebbe a szerepbe. Tudtam a feladatom, s pontosan kimunkált, egyéniségemnek megfelelő volt a hatalmas munka. Begyűjteni egy emberi élet minden lehetséges zaját! A végtelen cselekvési lehetőségeket bekalkulálva, ugye, ez nem is olyan kis feladat. Tudtam. Belefogtam. Kapcsoltam, éltem. Megmosdottam, vízcsobogás, krákogás, köpködés, tüsszögés, a mozdulatok finom és apró, szinte hallhatatlan neszei. A törülköző libbenése, csattanó fürdőszobakilincs, közben állandóan hallható a légzés és a szívműködés szabálytalan ritmusa. A gondolatok szavakba formálódott zajai, beszédhangok, kinyitott gázcsap, sziszegés, a hűtőgép ajtajának nyitódása, motozás zsír és tojás után, káromkodás, a hűtőgép ajtajának csukódása. Mozdulatok az edényes szekrényben, koccanó diszkrét olvadó zsír sercegése, a tojáshéj elpattan, a tojás belezuttyan a forró zsírba, motozás a sótartó körül, kenyérszelés, csámcsogás, nyelés, böff. A magnó dolgozik. Gyűjti szépen a zajokat. A szomszédban szól a rádió, híreket mondanak, úgy hallom, mintha nálam szólna, süket kicsit a szomszéd úr, a másik szomszédban gyerek bőg, nem akar oviba menni, az anyuka pedig mind türelmetlenebbül győzködi őt egy bizonyos Márta néni erényeiről meg az ovi fontosságáról. Megkövültén bámulom az indikátort, milyen finom dolgokra képes. Gyűlnek a zajok, cserélődnek a szalagok. A cselekvés végeláthatatlanságát ugyan figyelembe véve, de azért tisztelve a takarékosság alapelvét, tiszteletben tartva a lehetetlent. Kiemeltem néhány fontosabb mozzanatot, ami majdnem minden reggel így megyeget. Pedig a magzati állapot zajaival kellene kezdeni, az anyaméhen belüli hitelességgel. Fejjel lefelé tehát. Ringani semmi és minden között, már élőn és még nem egészen élőn. Fejjel lefelé tehát a magnóval együtt, beépítve a mikrofon, agyam helyén rögzítem a sejtszaporodás és az első mozdulatok mikrozajait. A köldökzsinór úgy bugyborékol, mint a későbbiekben majd oly gyakran előforduló szennylevezető csatorna a panelházak műanyaggal bevont fürdőszobáinak szegletében. Bugyborékolnak az ősanyagszintű atomok, s kromoszómák cselezgetik ki tulajdonságaimat ebben az élő, áldott, meleg sötétben.