Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Hajtman Béla: Miserere (elbeszélés)

Miserere

folytassák!“ Képzelheted, mennyien visszahőköltek a gondolattól. Igaz, keve- sedmagammal néztem végig a darabot.

Egyébként esténként a Városi Euro Klubban (VEK) az Ungarische Übermen- schina parasztzenekar húzza a talpalávalót. A táncosokat is ők hozták. Aki táncolni szeretne, új lépésekkel ismerkedne, azt kiröhögik, mert nem rutinnal ropja. Vannak itt híres-neves újságszerkesztők, rendezők, színészek, írók, az utóbbiakat arról ismerni föl, hogy késő este lerészegedett fáradtságukban az asztalra borulnak, vagy épp nyájas olvasóik, jobb esetben dühöngő feleségeik kísérik őket haza szállodájukba.

Befejezem, édesem, mert szobatársam köhintéseit hallom a folyosóról, általában alvást színlelek. Szemérmességből nem akarok tudomást szerezni az ő szemérmességéről. Többnyire korán elalszom. Szevasz,

a Te Hegyid.

Könyörülj rajtam. Isten,

Nagy irgalmad szerint.

Töröld el gonoszságomat,

Nagy könyörületességed szerint.

Moss engem tisztára vétkemtől.

Tisztíts meg engem bűnömtől.

Gonoszságomat elismerem,

És bűnöm előtted van szüntelen.

Egyedül ellened vétkeztem.

S ami gonosz előtted, azt cselekedtem.

Hogy igaznak bizonyulj beszédedben,

S diadalmaskodjál ítéletedben.

Ha egyedül vagyok, sokat gondolok rátok, ti hagymagerezd fenekű lányok, izgatástól megkeményedett bimbóitokra, vállatokra bomló hajzatotokra, térdszögletbe hajlított, lágy izomzatú csontjaitokra, ti lányok, vérhevítette férfitagok hűs befogadóira, kecses járástok rengő halmain nyugvó férfiszemek, izzó szájak, megmerevedett fülcimpák, táguló orrlyukak, érzetkereső csillapíthatatlan férfivágyak borogatói;

ha egyedül vagyok, rátok gondolok, ti asszonyok, éltet adó hűs öletek csitítja a magasztos kéjérzések utáni édes fájdalmat, ti asszonyok, sebeket ejtő férfiszívek balzsamozói, nincs bűn, míg verítéketek testetek barázdáin végigfolyik, szemetekből kibuggyanó élvezet örömkönnyeit nyalják le hamvas orcáitokról a lángoló férfinyelvek, cuppogó kéjnedvetek árasztja el testgőzökbe vesző lepedőiteket

5.

Bátyus kint áll Mari néniék háza előtt, és nekem integet, hogy tegyem le a biciklit, menjek be Mari néniékhez. Mit akarhat tőlem Mari néni, hisz alig voltam náluk, inkább férjeura, Jóska bácsi szokott magához hívni, vegyek neki kapadohányt, kapok érte zsuvacskát. „Na gyere már!" Serény, pajkos léptekkel, fejemet lépteim ritmusára himbálva benyitok Mari néni konyhájába. Először Apa össze