Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Hajtman Béla: Miserere (elbeszélés)
Hajtman Béla nek a zsebtükrök, zsebfésűk, rúzsok. Csak nem a Panoráma? Esetleg a kisebbségi sorsú, penészes, befőzetlen uborkákról nyilatkozhatnék, vagy a szerkesztőnek beszámolhatnék az esőt váró, felvidéki tottyadt paradicsomról. Csak nem az Aktuality? Lityi-lötyi egy percben. Csak nem a hazai televízió magyar nyelvű adása? De bizony, az. Szilut, a legmarkánsabb arcút, mellém állítja a mesternő. Erős fény vetődik a gépre, arcomba. Zúg a gép, öntjük az uborkát. Báró a kapuban cigarettájából mélyeket szippantva bólogat. „Mosolyogjatok, fiúk, híresek lesztek, anyátok-apátok lát benneteket.“ Alig várjuk a műszak végét, hogy sörrel szentelve megbeszéljük a hét legfontosabb, legdíszesebb, napzártáig tartó eseményét. Kedves FÉ, negyedik napja tartom magam távol Tőled a színjátszó csoportok és egyéb alternatív kultúrhámba vértezett csoportosulások országos seregszemléjén. Az idei műsorról, versenyszámokról Te is tudomást szerezhettél sajtótermékeinkből. A hétfői versenynapot a Közösen Európában Európáért (KÖZEUR) New Art Kisszínpada nyitotta meg, A fónikus költészet gyöngyöző homlokereinek útjain címmel. Mivel fogékony vagy az új befogadására, érzékeltetem benyomásaimat a műről. A 33 tagú csoport 7 tagja a szín közepén egymástól elzárt ketrecekben vörös zászlót lenget a nézőközönség irányába. Jobbjaikban kést tartanak. A többi 26 nekik hátat fordítva újságot, könyvet olvas. Fölöttük egy lengődesz- kán ülő meztelen nő jól kivehetően Európa térképét fordítgatja tanácstalan arckifejezéssel. A ketreceikben a Hej, Balkán népdalt ordító öltönyös, vörös zász- laikkal integető, késeikkel hadonászó férfiak a körülöttük ülő bermudanadrá- gos, újságjaikba, könyveikbe temetkező férfiakra vicsorítva, furcsa, állatszerű vinnyogásokat hallatva próbálják magukra terelni a figyelmet. A nézők, megelégelvén a színen történő, vinnyogásokba fojtott többszöri Hej, Balkán ordításokat, már-már a kijárat felé vették útjukat, mikor a térkép kiesik a meztelen nő kezéből. Az alászálló lap megakad az egyik ketrec felső részén. A ketrecben nyugtalankodók most a térképért versengenek. Ki kaparintja meg? Ki éri el? Az eseményekhez közel ülő, ásítozó, jólfésült bermudanadrágos mély, slejmes krá- tyogással feláll és a ketrecek felé indul. Azok heten abbahagyják a marakodást, szemlátomást bambán bámulják a közeledőt. Ő kérő intéssel kikényszeríti tőlük késeiket. A ketrec drótjait körbevágja. A hét ember egymáshoz szabadul és ujjongva ellepik az eddig közönyösen olvasó tömeget. Kikapják kezükből a könyveiket, újságjaikat. Egyikőjük egy pornólapra akad. A többi köréje seregük. Most derül ki, hogy hátsó részük fedetlen. Hátulról teljesen meztelenek, elölről jólöltözöttnek tűnnek. A lap végignyálazgatása és széttépése után Európa térképét okoskodóan vizslatják. Ezalatt a magasban ülő meztelen nő drótkerítés-gön- gyöleget dob el. A 26 ember gyors munkamegosztással keríti el magát a többi héttől. Ők heten a Hej, Balkánt fütyörészik. Ezzel a képpel zárult volna a mű, ha az esti kiértékelésen nem szólt volna a zsűri elnöke, Mittelbauer Fülöp. „Kérem tisztelettel, borítsunk fátylat a múltra, közös a sorsunk, közösek teendőink, kérem a New Art Kisszínpadot, hogy a hét folyamán, azt se bánom, ha a zárónapon, optimista kicsengésű ízt adnának a műnek, egyszóval le a drótkerítésekkel.
