Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Hajtman Béla: Miserere (elbeszélés)
HAJTMAN BELA MISERERE i. Farácsos járóka. Halványsárga. Nyikorog. Valaki betolhatta. Valamikor gurult. Jobb oldalán nagyágy. Sötétbarna. Régóta itt lehet. Fölötte Anya és Apa képe. Anya fehérben, Apa sötét zakóban, kezében jegykendő. Minden délután a behúzott függöny és a fehér ablakráma közti résen Apa éjjeliszekrényére szökik a fény. Anya éjjeliszekrényén porcelán szobor. Fehér lepelbe bugyolált néni ölében szakállas, hosszú hajú, fájdalmas arcú férfi fekszik. Testén végighúzom ujjam. Jobb oldalt két nagy sötétbarna szekrény. Benne ruhák, lepedők, táskák, dohány. Anya dohánnyal illatosítja a fehérneműt. A járókával szemben fiókos, szárnyas falitükör. Ha a két szárny közé nézek, kettő van belőlem. A fiókokban színes térítők, díszzsebkendők között belülről kipárnázott kis barna dobozban valamilyen sárgás, fényes karika van. Most gyorsan visszafekszem, mert az ebédlőben ajtó nyitódik. A borozó fölötti albérleti padlásszobámban józanságot színlelve - a házinénitől való félelmemben - lépdelek a ropogó falépcsőn. Csak meg ne hallja, mert akkor lebukok. Egy hete vagyok itt. Ugye nem vette észre? Nem? Biztos nem. Ruhástul ágyba dőlök. Forog a világ. Hánynom kell az éhgyomorra ivott bortól. A mosdóhoz nem mehetek le. Zacskószerű reklámtáskába hányok. Micsoda megkönnyebbülés. A néni lánya lakott itt. Képe a könyvesszekrény fölött áll két üveglap közé szorított tartóban. Jó melle van. Megpróbálom lehántani magamról a rám izzadt bűzös ruhát. Az ébresztőórát gépies közönnyel fölhúzom. Vége a műszaknak. Az üzemből kijövet gyümölcslétől ragacsos köpenyünket a fogasra akasztjuk. Csizmáinkat az ablak alá rúgjuk. Tizenkét vaságy egy barakkban, feleannyi pléhszekrénnyel, egy asztallal, négy székkel és egy mosdóval. Itt csak aludni lehet. A felső ágy jutott. Nyikorog. Az alattam fekvő az alját rugdossa. Vacsorára indulunk. Utána sörre. Majd valamikor zuhanyozunk. Jó ...... boldogságom abban találom, h ogy azokra gondolok, akikkel boldog lettem volna, örömöm pedig abban, hogy nem örülök..." (M. Á. Asturias)
