Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Szászi Zoltán: Pijál Líra Berugov és Ányos von Magányos félúton való találkozása ZEVRÓPA szélén; Mindazonáltal (versek)
Szászi Zoltán Mindnyájan potenciális kalandorok vagyunk kivéve Berugov és Ányos urakat ők ketten valami szépet remélnek még sejteni ott hol EURÓPÁT lelni vélik Mindazonáltal reménytelenül és mindazonáltal sziklaszilárdan percenként nyolcvan dobbanásban egy óceánt korbácsoló sóhajtásban benne rejlik a félszeg jövendő s csillagait nem terekre tornyokra helyezve hanem isteni eszme lágy agyagot formáló szent keze által rendbe illeti melynek örvendője a táguló horizontok örök híve a gyatra szem hihetetlenül bárgyún üvöltve és fájva sok tízezer megtaposott tört csontja nevében keresnie kell a jambusokat málló lépcsők porhanyó fokait tapodva jutni mind közelebb a most viruló isteni kegy szent meleg jó ölébe ó szabad gondolatok szavak tettek keresztek nélküli utak vihar előtti csöndben jajgat a fán a levél riadt lányok szaladnak a lágy esti fényben galambok bújnak meg a harangok árnyékában bizalmatlan neonok pásztázzák a kihalt utcasorok közt nedvesen fénylő aszfalt simaságán kóválygó vándor lépteit tán Krisztus is lehetne vagy bárki szállást ma úgyse lelhet ajtókon ablakokon nem lel egy villanásnyi rést se a jóakarat s aki nem fél most megtanulhat félni a csöndtől kirabolt álmaival takarózik köhögéssé érik benne a reggeli köd s majd elntünteti lázadó nyomait az első reggeli járőr
