Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Mórocz Mária: Az elvetélt (elbeszélés)

I.

Hiába próbáltam meg mindent, hogy összeálljon a kép, hogy csak valamelyest is, de sejtsem az összefüggéseket. A képek, az emlékek valami ösztönszerű hullámzása révén összeállt a sorrend, melynek esetlegessége még inkább eltávolított nemcsak az ok felismerésétől, hanem maguknak a mozzanatoknak a megfelelő értelmezésétől is. Az egész olyan, mint egy folytonos vonal, vagy nevezhetnénk regénynek is. Egy folyamat, melynek megjelenítéséhez főként a kiválasztás képessége szükségeltetik. A mozzanatok olyan kiválasztása, olyan rendszerezése, mely idáig és így íveli az eseményeket. Nem maradt más hátra, az időre bíztam magam, hadd érlelje biztos kézzel és távolságtartással a majdan ölembe hulló felismerést. Bármilyen áron, de tudni akartam az igazat, hogy legalább harcolhassak ellene magamban, letagadhassam, kiforgathassam a tényeket, de legalább tudjam; ne egy kísértő fantom lapuljon a tárgyak mögött, melyeket valaha is érintett, vagy hozzá tartoztak, ne kezdje ki az emlékeket, melyeket a bennem lévő önkényesség már úgyis átformált. Tudom, a legegyszerűbb az lett volna, ha elköltözöm ebből a lakásból, csupán azt kimentve innen, amihez nem kötöttek az érintése emlékei, semmilyen kép, semmilyen kapcsolat. Mégis úgy éreztem, itt kell maradnom lassan, csikorogva múló utolsó óráink és perceink színterének misztikus közelségében; ebben a csendben és mozdulatlanságban, melyen csak a délután fényei szűrődtek át és érintettek diszkréten, hogy maguk után vonszolják a félhomályt, amelybe betakarózhattam. Nemcsak a biztonságot nyújtotta ez a körvonalakat elmosó állapot, hanem a bizonytalanság, pontosabban a minden lehetséges bizonyosságát is. Kitoltam a határokat.

Itt kell maradnom, hogy megtaláljam a válaszfalat, melyet az idő sercegésén túli világ emelt közénk, éppen úgy. mint személye és a valóság közé. Mindez itt történt. Valahol.

Azt hittem, felvállalhatom a feladatot, hogy közvetítsek a világ és őközötte. Révész; nagylelkűen. Most viszont azt is meg kell tudnom, milyen két partot érintettem, fel kell mérnem a teret, ahol ügyködtem és próbáltam vigyázni a csendet. Nem tudom már. minek a csendjét. Meg kell tanulnom újraolvasni az írásait, jegyzeteit, meg kell tanulnom értelmezni azokat. Érteni. Annak idején nem figyeltem fel rá. hogy az írásai lerövidültek, de nemcsak az írások, hanem a mondatok is egyre szikárabbakká váltak. Akkor azt mondtam magamban, hogy majd kiforr a stílusa, hogy majd megtalálja a pontos kifejezéseket gondoMÓROCZ MÁRIA

AZ ELVETÉLT