Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Esterházy Péter: Isten kalapja (kisesszé)
ESTERHÁZY PÉTER ISTEN KALAPJA A káröröm Nem titkolt kárörömmel veszem észre, hogy a szebbnél szebb, hazámba látogató nyugati újságíró némi zavarban van, toporog, rágcsálja a tolla végét. Nem volt mindig ez így. Ha a magamfajta bennszülött nem tudta volna, hogy mi a helyzet itthon, mi fontos és mi nem, és mindez hogyan illeszkedik az aktuális világrendekhez, csak föl kellett ütnie egy neves nyugati lapot, s úgy érezhette magát, mint Hófehérke, mert ezt hallhatta: Szép vagy, szép vagy, szép királyné, de nálad még sokkalta szebb Hófehérke. Ezt olvasta, miközben úgy tudta magáról, hogy ő a hét törpe, csúnya és szegény és kicsi és egész nap a bányában robotol, tocsogva térdig a hazugságban. Ez már Gorbacsov előtt is így volt, lényegében a hetvenes évek közepétől, minthogy Magyarországon volt a legelviselhetőbb az élet (a legvidámabb barakk), összehasonlítva a többi úgynevezett szocialista állammal, és az újságírók amúgy is csak a Hotel Fórum és a Váci utca környékén üldögéltek, száraz sher- ryt iszogatva az elnyomott magyar néppel. Úgyhogy ha a magyar nép belepillanthatott volna ezen újságokba, rögvest abbahagyta volna a rendszer csepülését, nem kérdőjelezett volna meg és nem morgolódott volna annyit... En, ha akkor úgynevezett kommunista vezető lettem volna vagy annak a felesége, azonnal megparancsoltam volna ezen lapoknak a magyarországi terjesztését, ehelyett azonban tiltottam őket. így dőltem önmagam dugájába, szerintem, ha mondjuk a Sternt lehetett volna minden további nélkül kapni Budapesten. Bukarestben, Berlinben, Prágában, netán még mindig állnának azok a rendszerek. Végre! Már régen várok erre a pillanatra, hogy ne csak én ne tudjak semmit, de mások sem. Párizsban vagy Hamburgban. Ezek a közép-európaiak azt szokták mondani kevélyen. hogy Közép-Európa csak Közép-Európában érthető valóságosan. viszont közép-európainak lenni éppen azt jelenti, hogy önmagunkat nem ismerjük. Mi az, ami nem érthető? Szerényen azt mondanám, hogy semmi sem érthető, nem érthető a leírandó tárgy, a leírásra használt nyelv és az se. aki beszél. (Ó, Wittgenstein, miért hagy
