Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Család és anyanyelv

hogy osztrák. Amikor ezek is erőszakkal németesítenek. Persze szelíden. Osztrák módra.

Támadásba lendült. Beszéltettem egy ideig.- Képzelje el, egyszer megyek a felsőőri utcán, a szoborral szemben, ahol a piac kezdődik, a Seper előtt magyarul beszélgetünk barátommal. Odajön egy harminc év körüli melós és németül odaszól. Azt mondta: Oberwart 50 éve Ausztriához tartozik. Ha itt él, beszéljen németül.

Az ilyen nyilvános nyelvi türelmetlenség valóban ritka jelenség Ausztriában. Előfordult, közreadom. Feltételezem azonban, személyi ellentétről, kocsmából kijövő részegről lehetett szó. Mert, hogy beszélgetőtársam, aki egyébként nem felsőőri lakos, esetleg valamilyen formában „szidhatta ezeket“, könnyen elképzelhető. Nem mintaképe a természetes beilleszkedésnek, a baráti együttélésnek, a kölcsönös megbecsülésnek. Az ilyen eléggé el nem ítélhető, ostoba megnyilvánulásokkal tulajdonképpen foglalkozni sem érdemes. De ha már ismertettem az esetet, hozzá kell fűzni a következőt.

Nyelvi, talán hozzátehetjük, nemzetiségi türelmetleségről tanúbizonyságot tevő alkalmi utcai kötekedő társát az első felsőőri sarki rendőrnél feljelenthette volna. Az köteles lett volna azonnal eljárni. A feljelentőre ez Ausztriában semminemű káros következménnyel nem járt volna.- Erdélyben, annak idején azért lettem N..., hogy keresztnevemet ne lehessen lefordítani magyarra. Megtették ezt gyakran a magyarok is román vidéken. De a románok később egyszerűen adtak nekik román nevet, vagy csináltak a magyarból román fordítást. A furcsa csak az volt, hogy néhány évvel később azt kérdezték a magyar szülőktől: miért akarják a román eredetit lefordítani magyarra. Node ez primitívség, nem politika. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, talán érdekli. Szász rokonság is van a családban. Itt Ausztriában helyettük inkább a magyarokkal tartom a kapcsolatot. Nem tudom megmondani, miért. Talán mert Salzburgban Stefan L. Roth utat is csináltak, amikor megépítette nekik az evangélikus egyház a telepet. Persze tudom... Igazuk van ebben. Én azonban a magyarok között érzem magam otthon. Mégha hivatalosan szász vagyok is. Ugye elmondja, lelkész úr, mielőtt elmegy, a magyar Miatyánkot? Olyan régen hallottam.

Elmondtam, miért ne mondtam volna el. Máshol is megtörtént. Előzőleg azonban kicsit javítottam a kérésen. Tapintatosan. Nem magyar Miatyánkot mondtam, hanem Miatyánkot magyarul. Ismételten megköszönte. Meg is köny- nyezte. Mert már régen hallotta és mondta. S talán akkor hallotta utoljára. Nagyobb településnek, ahol magyarok laknának, a környéken híre-hamva sincsen.

A magyar Miatyánkról jó öreg Pfeiffer Miklós bácsi jutott eszembe. 0 mondta el, a fiatalokat óva - szlovákiai magyar tapasztalataira hivatkozva - mindenféle nacionalizmustól. Bement egyszer egy bécsi magyar üzletbe az egyszeri magyarországi sváb. Magyar feliratú földgömböt akart vásárolni. Ezt így kérte: kérem az a magyar glóbusz. Először nem értették, mit akar. Nincsen? De miért nincsen, kérdezte.- Fiunk odaát született. Egyéves volt, amikor kijöttünk. Nálunk a szép múltat erősen beárnyékolja a 45-46-os időszak. De fiunk magyar lett. Pedig mi Ma