Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Szépfalusi István

gyarországon a legnehezebb időkben is igyekeztünk hűségesek lenni apai örökségünkhöz, és otthon megmaradtunk németeknek. De nem bánjuk, sőt talán egy kissé büszkék is vagyunk rá, hogy Jánosunk magyarul használja szép német keresztnevét. Tudja, nem olvadtunk mi be soha a tömegbe. Elvégre a mi fiunk a mi gyermekünk, mondta egy anya azon kevés családok egyikében, ahol az utónevek írásmódja egyáltalán szóba került.

Gyakori az utónevek németes használata. Főleg vidéken, kisvárosokban, ahol aránylag kevés magyar, más nemzetiségű vagy külföldi él. Főleg kereskedelmi alkalmazottak, tisztviselők, szakmunkások között. Értelmiségi pályán mozgók kb. fele-fele arányban használják utónevük eredeti, vagy németes formáját.

Az ausztriai magyarok között feltűnő, hogy a burgenlandi ún. magyar őslakosság majdnem teljesen elveszítette, feladta, illetve talán már el is felejtette utónevének eredeti írásmódját. Megőrzése ritkaságszámba mej>y. Néhány esetben találkozunk az opportunista névhasználat jelenségével is. Értelmiségiek pozícióhoz jutásáig németes változatban, később eredeti írásmód szerint használták utónevüket. Néhányan, hogy megőrizzék nevük magyar kiejtését, megváltoztatták írásmódját (pl. Kiss-Kisch).

Meglepett, amikor olvasnom kellett a következő levelet.- Kegyes elnézését kérem... de már régóta piszkálja csőrömet az a fonákos tényálladék, hogy kimondottan csak a bécsi magyar nyelvű 'Lelkigondozó Szolgálat’ használja az alábbi téves címzést: Herrn János Kis stb... Vagy talán létezik egy elosztrákosítási tendencia? Nem egyszerűbb lenne, a hagyományokhoz hűen, csak annyit írni: Herrn Kis János... A helyzet tisztázása érdekében a következőket szeretném megemlíteni: a régi Szép-... otthonomban... a Kis família minden egyes számba vehető tagja saját lovával és harci felszerelésével önként vonult a csata fergetegébe.

Vonultam hát magam is, ha nem is önként, kényszerítve, nevemet saját lovam helyett Istvánnak írva, az csatának fergetegeibe. Miután évekkel ezelőtt, soproni poncichter magyar barátom felvilágosítására, minden hivatalos, aláírásomat hitelesíteni kényszerülő helyen megváltoztattam aláírásomat. Attól kezdve családi nevemet követi az utónév. Indoklás: így használom, könnyebb az aláírás. A változtatást minden további nélkül tudomásul vette: törvényszék, rendőrség, egyház és bank.

De azért, kedves levelezőm, remélem, egyetért velem abban, írtam annak idején, a levelezési cím minden országban elsősorban a postahivataloknak szól. S ha már Ausztriában így írják a neveket, legalábbis egyelőre, amíg a kompúte- rek nem javasolják, az időpont-megjelölést követően, a számunkra fordított, az Ön számára rendes írásmódot..., addig maradjunk meg a helyi szokásoknál, vagy ha akarja, írja nevét úgy, ahogy jónak látja. A törvényes lehetőség adva van. Joga van hozzá.

Ausztriában a törvényszéki tolmácsok az okmány német fordításánál kötelesek az utódneveket az eredeti okányban szereplő módon feltüntetni. A lehetséges német fordítást zárójelbe kell tenniük.

Nemesi előnevek használata az Osztrák Köztársaság területén tilos. (De azért a címkórságnak Bécs még mindig a melegágya.) A magyarok szerencséjére. Mert különben Ausztriában is úgy járhatnánk, természetesen csak volt kisnemc-