Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Család és anyanyelv

együtt van a család, mindig énekelünk egy népdalt. Nálunk ez a szokás - említette Stájerországban egy soproni születésű régi ismerős.- Öt gyermekem és nyolc unokám van. Mindannyian Ausztriában születtek, de valamennyit megtanítottam magyarul. Noha gyermekeim házastársainál a nemzetiségi arány 4:1 az osztrákok javára, mégis beszélnek magyarul. Én neveltem fel valamennyit. Hogy milyen bölcsődalt éneklek, abba nem szólhat bele senki. Segítettem a fiataloknak, valamennyiüknél mindketten dolgozhattak. Ennek fejében viszont ragaszkodtam hozzá, hogy magyarul taníthassam a gyerekeiket. Nehogy szemrehányást tegyenek egyszer a szüleiknek vagy nagyszüleik- nek, hogy nem tanították meg őket valamire, amit minden további nélkül ingyen tanulhattak.

Sokan vetették szemére iskolai tanterveknek, tanügyi reformoknak a középeurópai iskolákban az élő nyelvtanítás hiányosságát.

Miért ne lehettünk volna mi magyarok háromnyelvűek? Vagy négynyelvűek? Mint a svájciak, a skandinávok, vagy a Benelux-államok polgárai? Megtanulhattunk volna könnyűszerrel legalább két nyelvet, valamennyien. Németül, egy nyugati nyelvet és szlovákul, oroszul, románul, szerbül, horvátul vagy szlovénül, egy keleti, ill. szomszéd nyelvet, aszerint, ki hol lakott.

A tantervek, úgy tűnik, főleg a franciák után tájékozódtak, s maradt a magyar egynyelvű. Pedig Pozsony, Kolozsvár, a Bácska, Zágráb példája, Fiúméról nem is beszélve, kézenfekvőbb lett volna, amikor még lehetett. Aztán a zsidóktól is többet lehetett volna tanulni. Ők valamennyien többnyelvűek. Meg a tizenhatodik századot is előbb fel lehetett volna fedezni. Támadj fel haló poraidból, jó Bornemissza Péterünk!- Gyermekeink 14 és 17 évesek. Többször szemrehányást tettek már apjuknak, miért nem tanította meg őket magyarul. Megígérte nekik, ahogy megkapják az osztrák állampolgárságot, azonnal elviszi őket Erdélybe. Mulasztását pótolni fogja. Ott lehet a legszebb magyar nyelvet tanulni.

Amíg konzuli útlevele volt, csak maga járt át Magyarországra. Családját féltette. Osztrák feleségét is féltette.- Mi tanítjuk Ausztriában gyermekeinket magyarul beszélni, abban biztos lehet, állította határozottan egy magyarországi horvát anya és a magyarul megtanult osztrák férj.- Én nem tanítom a gyermekeimet magyarra. Minek az? Sokkal kézenfekvőbb, ha megtanulja az apja anyanyelvét, a szlovént. Akkor könnyebben járhat majd át ő is bevásárolni a szomszédba. Elvégre itt élünk a határ mellett. Ma- gyarszág távol van tőlünk. S tudja, Szlovénia mégiscsak nyugat. Arról nem is szólva, hogy egyszer Ausztriához tartozott.

Magyarország pedig távol esik földrajzilag a jugoszláv határ menti karintiai falutól.

Váratlan élmény fogadott egyszer egy távoli, tiroli faluban. A felkeresett házigazda a negyvenes években a parasztpárt egyesülése ellen foglalt állást. Ezért börtönbe került. Onnan sikerült megszöknie. Kijött Ausztriába. Nem sokkal később, még a fordulat évében, menyasszonya utána jött.- Azóta itt élünk ebben a faluban.

Húsz-huszonöt kilométeres körzetben nincs már magyar. Senkit sem ismer-