Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Család és anyanyelv Furcsa egy világ ez a huszadik század. A kisember az áldozata.- Ha meg még ismerte volna a negyvenes évek második felét! A családok sok­szor összevissza keresték egymást. Bécsben, ha véletlenül az egyik megszálló ha­talom katonái elkaptak egy asszonyt, akinek férje éppen, megkerülve az övezet­átkelőt, átment a másik kerületbe, azt mondták rája: fasiszták, kémek, bűnö­zők. Más kifejezést nem ismertek a magyarokra, a negyvenötös és a negyven- nyolcas menekültekre egyaránt. Azt hiszem, az a katona sem hitte, amit mon­dott. így mondták neki, meg ketten voltak, a kísérője is hallotta. Aztán mégis emberséges volt és elengedte. Kimagyarázta. Abban a kerületben lakik a testvé­re, azt akarta meglátogatni, ahhoz csak nem kell engedély? A Jugoszlávia, Románia és Magyarország felé irányuló osztrák idegenforga­lom növekedése számos házasságkötéshez vezetett.- A férjem addig udvarolt Budapesten, amíg tökéletesen megtanult magya­rul. Ma már ő beszél jobban magyarul, ő tanítja gyermekünket magyarra, ő szorgalmazza a nyelvtanulást. Azt mondja, ahány nyelv, annyi ember. Férje fegyelmezett ember volt. Azonkívül érzéke is volt a nyelvhez. Esküdt ellensége a nyelvkeverésnek. Magam is tapasztaltam, amikor szóba került a fel­mérés néhány eredménye, és említést tettem az ellenőrző vizsgálatról. Stichpró- bának neveztem őket. Szúrópróba az magyarul, javított ki. Más asszony férje is megtanult magyarul. Sok múlik házasságkötés előtt a lá­nyokon.- Tudom, a kedvemért tette. De azt hittem, ha majd átjövök ide Osztrákba, akkor nem fog többé velem magyarul beszélni. Nem így történt. Azóta is mindig magyar társaságba járunk. Mindig azt mondja, hogy a magyarok között jobban érzi magát. Azok vidámabbak az osztrákoknál. Azt is szokta mondani, én nem tudom, igaza van-e, hogy a munkások között a magyarokkal ha beszélget, akkor a velük folytatott beszélgetésben, itt Ausztriában is, több a lényeg. Osztrák kol­légáival legfeljebb csak sörözhet, amikor ő a bort jobban szereti. Úgy beszéltek egymás közt otthonukban magyarul, mintha mindketten ma­gyar anyanyelvűek lennének.-Trianon óta élünk Ausztriában. Azóta a feleségemmel itthon csak magyarul beszélünk. Miért is beszélnénk másként? Azt gondolja, azért, mert mindketten német származásúak vagyunk? A faluban hivatalt viselő, nadrágos embernek számítok, de senki sem veszi ezt zokon tőlem. Sokra becsülnek, jobban becsül­nek. Tudják, hogy három nyelvet beszélünk, és még egyet értünk. Bárcsak általános lenne ez a szemléletmód az egész országban.- Tíz éve férjhez jöttem Ausztriába, azóta már majdnem elfelejtettem magya­rul. Kérem, beszéljen velem németül, hallottam a telefonkészülékben a vonal másik végéről. Kijózanodtam. Romániából régóta kivándorolt. Magyarországon át Ausztriába érkezett zsidó családhoz hívtak egyszer keresztelőre. Az elsősorban a képzetlenebb népréte­gekben lappangó ausztriai antiszemitizmus miatt kérték gyermekük keresztelé­sét.

Next

/
Thumbnails
Contents