Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)

Grendel Lajos

laj éppen hiányzott a háztartásból, motorolajat használt az undok férgek meg- fullasztásához. Az ismeretlen erdei madár rikácsolása közti rövid szünetekben vartyogás hallatszott, s Pathóban fölmerült a gyanú, hogy egykori barátja talán egy mocsárba vezeti, hogy abba aztán belefojtsa. Végre fölértek a dombtetőre.- Itt jó lesz - mondta Zombori.- Jó lesz - mondta Pathó is, kicsit halkabban, mint a főszerkesztő, mert közben összeszorult a torka.

Zombori elkáromkodta magát.- Elfelejtettük kisorsolni, hogy ki lő előbb.- Az ám!- Na jó, lőj te előbb - mondta Zombori nagylelkűen.- Úgy gondolod?- A te ötleted volt a párbaj, vagy nem?- Hát jó - egyezett bele Pathó.- Én most ötven lépést megyek jobbra, te meg ötvenet balra. Aztán háromig számolok, és akkor lősz.

Pathó elindult a kijelölt irányba, de megcsúszott az átkozott avaron, és véletlenül majdnem elsütötte a pisztolyát. Hangosan számolta a lépéseket, s majd elállt a szívverése, amikor valami állatot hallott neszezni a bal keze felőli cserjésből. Az állat bizonyára nála is jobban megijedt, mert a következő pillanatban elcsöndesedett, talán meglapult a bokorban. Lehet, hogy sündisznó, gondolta Pathó, de a lelki szeme előtt egy nagy vadkan képe jelent meg, olyané, amely halálra sebezte Zrínyi Miklóst. Végre kimérte az ötven lépést.- Kész vagyok! - kiáltotta, és megfordult.- Én is - hallatszott a másik irányból Zombori öntelt hangja.- Nem látlak.- Én sem, te tökkelütött. De én legalább nem csodálkozom. Hiszen este van. Azért szokás hajnalban intézni az ilyesmit, és nem napszállta után.- Valamilyen állat is-mászkál eire.- Lődd le! - kiabálta a másik irányból a gonosz és kövér főszerkesztő.- Nem látom.- Akkor ne törődj vele!- Te látsz engem?- Én sem látlak.- Akkor most mit csinálunk?

A tisztás másik szélén álló főszerkesztő megnémult, de aztán egy egészen elfogadható ötlettel lepte meg őt.- A hangom irányába célozz. Háromig számolok, és utána azt fogom kiáltani, hogy uhúúuú, mint egy bagoly. És te akkor meghúzod a kallantyút, ahogy mutattam.- Rendben van - egyezett bele Pathó. Néhány lépésre tőle egy öreg bükk terebélyesedett, s a törzse megbízhatóan vastagnak látszott. Ez sugallta neki az ötletet, hogy amint elsüti a pisztolyát, nesztelenül a fa törzse mögé sompolyog, aztán a vén szatír kilövöldözheti rá az egész tárat.

Abban a pillanatban a rejtélyes vadállat újra neszezni kezdett, ezúttal a háta