Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)
Pár baj mögött. Pathó oldalra kapta a fejét, és ijedtében elejtette a pisztolyt. A fenébe, morogta. Odaát Zombori már számolt.- Uhúúúúúú!... Na mi van, mikor lősz már?!- Elvesztettem a pisztolyomat. Meg kell keresnem, már keresem is, de ebben az átkozott sötétségben... Akkor már guggolt, két tenyerével csapkodta maga körül a füvet, végül is itt kell lennie valahol. Na ez az! Megvan! Egészen beleizzadt, az izzadság meg úgy vonzotta rá a szúnyogokat, mint mágnes a vasreszeléket. Leült a fűbe, és kifújta magát. Ám a körülötte settenkedő vadállat újabb támadásra készült. Úgy látszik, eltökélte, hogy bekeríti őt, mert ezúttal szemből támadt. Pathó két marokra fogta a fegyvert, behunyta a szemét, és meghúzta a ravasznak nevezett kallan- tyút. Iszonyú dörrenés reszkettette meg a levegőt. Amikor újra kinyitotta a szemét, Zombori állt előtte.- Mit művelsz, te barom! - üvöltötte a főszerkesztő magából kikelve. - Majdnem lelőttél.- Azt hittem, hogy vaddisznó. Ez az erdő tele van vaddisznókkal. Zomboriból azonban tovább ömlött a szitok.- Ha belegondolok, hogy a szeretőm apja egy ekkora barom... Pathó kérlelni kezdte.- Hagyjuk a fenébe az egészet. Ilyen sötétben nem érdemes lövöldözni.- Milyen okos vagy - csúfolódott a szakállas csábító. A párbajt tehát hajnalig elnapolták, s amikor lent, a hegy lábánál Zombori bestartolta a Trabantját, s egy zsebkendőnyi területen bevett éles kanyarral rátért a városba visszavezető útra, fennhéjázó hangon kérdezte meg tőle:- Egy világ omlott össze benned, igaz? Pathó majdnem elsírta magát.- Egyszerűen nem értem a lányomat. Szolid, csöndes, ott nő fel a szemed előtt, még büszke is vagy rá... S akkor egy napon... - Nem bírta folytatni, mert összeszorult a torka. Zombori, nem is leplezve, hogy megszánta, azt felelte erre:- Nem kell tragédiát csinálni az ilyesmiből. Nálam jó helyen van. Hogy úgy mondjam, biztonságban.- Na hiszen! A főszerkesztő témát váltott.- Azok a grafikák, amelyeket a délelőtt behoztál nekem a szerkesztőségbe, csakugyan nagyon vacakok. De azért közlök belőlük néhányat. Elvégre a barátom voltál.- És ha hajnalban lelőlek?- Akkor nem hozom le őket.-Meg akarsz vesztegetni? - kérdezte dühösen Pathó. Zombori kuncogott, beértek már a város gyomrába, most még át kell hajtaniuk a hídon, aztán a határsávot is érintve, be a sivár lakótelep egyforma házai közé.- Egyébként a lányod nem a szeretőm - mondta Zombori úgy, hogy közben oda sem pillantott rá. - Soha nem is volt. Csak nálam lakik.- Hogyhogy nem a szeretőd? És a párbaj, a pisztolyok?
