Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)

Pár baj- Nem érdekel. Menjünk már.

Zombori eltette a pisztolyokat az aktatáskájába, morgott egy keveset, és az ajtóban előreengedte Pathót, mintha ő lenne otthon. Mindig ilyen volt a csirkefogó, azt hitte, udvarias és előzékeny, holott tulajdonképpen gőgös völt és pimasz. Amikor Pathó megkapta az első állami kitüntetést, Zombori el sem jött gratulálni, csak küldött egy lapot, azt is két hónappal később, és nem volt benne sok köszönet. Minden sora csöpögött a gúnytól és az irigységtől. Pathó azonban megbocsátott neki, az az ostoba szentimentalizmusom, gondolta, az! Sajnálta Zomborit, mert semmihez sem volt tehetsége, legföljebb ahhoz, hogyan lehet biztonságosan hajókázni viharos és zavaros vizeken, és hogyan lehet elcsábítani a mások nőit. Amit azonban most művelt, az égbekiáltó gazság volt, és vért kívánt.- Autóval vagyok - mondta Zombori a liftben.

És ezzel újabb probléma merült föl. A színhely! Végtére is az utcán nem lövöldözhettek. Némi tanakodás után úgy döntöttek, hogy kimennek a récsei erdőkbe. Zombori idegesnek látszott, vagy talán csak figyelmetlen volt. Kétszer is a pirosba hajtott, s a második alkalommal lefülelte őket a rendőrjárőr. Pathó izgult, hogy föl ne fedezzék a két pisztolyt. Zombori azonban nem zavartatta magát, elővette a képviselői igazolványát, mire az egyik rendőr elpirult, a másik pedig haptákba vágta magát, s ezzel el is volt intézve az ügy.- Nem is tudtam, hogy képviselő vagy - ámuldozott Pathó.- Mert nem olvasol újságot - mondta a barátja. - Ma akárki képviselő lehet. Persze akit a régi rendszer mindenféle plecsnikkel halmozott el, az jobban teszi, ha a kompártban marad. Te tényleg nem ovasol újságokat?- Nem - mondta Pathó.- Erről jut eszembe, hogy te tulajdonképpen nem is lőhetsz le.- Ugyan miért? - háborgott Pathó.

Zombori töprengve nézte a közlekedési táblákat, és csak úgy foghegyről vetette oda:- Mert mentelmi jogom van. Ha lelősz, az államellenes bűncselekménynek minősülhet. És akkor börtönben fogsz megrohadni.- Na ne viccelj!- így van. Én lelőhetlek. Majd azt fogom mondani, hogy önvédelemből tettem.

Az erdő szélén Zombori a kezébe nyomta az egyik pisztolyt, s elindult egy mogyoróbokrok szegélyezte ösvényen, amely előbb észrevétlenül, később azonban mind meredekebben emelkedett a domb láthatatlan gerince felé. Pathó két lépésre követte. Innen akár tarkón is lőhette volna a dagadt főszerkesztőt, igaz, orvul, de legalább eltaláta volna. Zombori egyszer sem fordult hátra, kissé sietős tempóban haladt előtte, mint aki szeretné mielőbb lelőni őt, mert az este folyamán még államügyekkel kell foglalkoznia. Nem fél a gazember, gondolta Pathó, vagy csak nem mutatja. A bükkerdő sűrűjéből rövid időközökben valamilyen madár rikácsolása hallatszott. Kakadu, gondolta Pathó, de mivel kakaduk a Pozsony környéki erdőkben nincsenek, beletörődött, hogy csak egy ismeretlen erdei madár. Sosem volt nagy erdőjáró, legutóbb is, vagy öt éve már, egy csomó kullancsot szedett össze, idősebb Aloysia másfél óráig bogarászta, és mivel éto-