Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)

Grendel Lajos- Pisztollyal - mondta Pathó.- Van pisztolyod?- Az nincs.

Zombori megint hümmögött, a homlokát redőzte, végül bólintott.- Rendben van, elfogadom a kihívást. Majd kitalálok valamit. Ha szereztem pisztolyokat, értesítelek.- Jól van - mondta Pathó. - De siess, mert holnapután reggel nyaralni megyünk. És még napszemüveget sem vettem.

A kora esti fürdőzés elmaradhatatlan szertartásához tartozott az is, hogy hajat mosott, csak a fürdőhabbal elkeveredett sampon csípte minden alkalommal véresre a szemét. Pathó a törülköző után nyülkált, mert úgy érezte, a sampon már nem is a szemét, hanem az agyát csípi. Éppen akkor valaki ököllel megdöngette a fürdőszoba ajtaját. Persze, mi az, hogy valaki? A felesége, idősebb Aloysia, akit a párbaj híre egyáltalán nem villanyozott föl. „Meg kellett volna verned - mondta -, hiszen olyan vagy, mint egy elefánt. Mi az neked, egy ilyen dugasz?“ Eltángálni, hát igen, hülye ötlet volt ez a párbaj, de most már késő visszakozni. Párbaj! Micsoda romantikus marhaság! De hát hiába, már nem léphet vissza, Zombori elfogadta a kihívást, legalább neki lett volna egy kis esze.

Pathó derekára csavarta a törülközőt. Nagy vizes lábnyomok jelezték útját az előszoba szőnyegén. Aioysia közben füstté vált, és a füstből Zombori kövér, szakállas alakja bontakozott ki. Öltönyben feszített, és vigyorgott, mint az ördög.- Elhoztam a pisztolyokat - mondta.

Még mindig csípte a szemét a sampon, de amikor meglátta Zombori kezében a pisztolyokat, azonnal elfeledkezett a fájdalmáról, s úgy érezte, jéghideg, vizes lepedő borul az agyára. A főszerkesztő, kezében a pisztollyal, fölemelte a fél karját.- így kell célozni - mondta, és keskenyre húzta a bal szemét. - Ezt a kallan- tyút pedig úgy hívják, hogy ravasz. Ha ezt meghúzom, ez a vasdarab a kezemben eldördül, és kilövelli magából az ólomgolyót. Úgy működik, mint egy egészséges hímtag, a tiéd vagy az enyém, csak valamivel ártalmasabb annál.- Én is vegyek fel öltönyt? - kérdezte Pathó.- Úgy illenék. Az ilyesminek meg kell adni a módját.- Fütyülök rá - mondta Pathó. - Azért is pólóban megyek.

Amikor, aztán felöltözött és a haját is megszárította, Zombori újra kukacos- kodni kezdett.- Kik a segédeid? - kérdezte.- Nincsenek. Azt hittem, úgyis elhalasztjuk a dolgot a nyaralásunk utánra. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar szerzel pisztolyokat.- Vannak kapcsolataim a belügyminisztériumban - mondta dölyfösen a fő- szerkesztő. - Akkor hozd el a feleségedet.- Minek?- Segédnek.- Ugyan már! - legyintett Pathó. - Minek ide segédek? Elintézzük mi ezt a dolgot kettesben is.

Mire Zombori szigorúan:- Úgy szabályos.