Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)
Pár baj ma, mint bármilyen hosszú monológban - Gyorsan kell cselekednünk - mondta később. Pathó megadóan biccentett.-Tudom, a nyaralásunk. És még napszemüveget sem vettem. . Nemcsak megkönnyebbült, még fizetett is volna Zomborinak, ha nem a lányával kezd ki, hanem a feleségével. Idősebb Aloysia azonban frigid volt, s a más férfiak érintésétől is tartózkodott, nemcsak az övétől. Pathó csupán egyszer kapta rajta, hogy flörtöl. Egy alezredessel flörtölt az ő gyűjteményes kiállításának megnyitóján, amely még a régi rendszerben volt. Persze akkor nemigen ért rá odafigyelni az asszonyra. A kiállításon váratlanul megjelent kis termetű, ám annál kövérebb pártfőnöke, természetesen a biztonsági emberei kíséretében.- Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem, mester - mondta, és kezet rázott vele. - Különösen az a tehén tetszik ott. Ilyen tehéntől várható a legjobb tej hozam. Pathó zavarba jött a rangos dicsérettől, és majdnem végzetes hibát követett el.- Az nem tehén, hanem bika - mondta. A pártfőnököt körülbástyázó biztonsági emberek bemerevedtek, a pisztoly- táskájuk felé nyúltak, a nagy ember azonban egyetlen kemény pillantással rendet teremtett köztük. Közelebb hajolt a festményhez, hosszasan vizsgálta, aztán újra kezet nyújtott Pathónak.- Igaza van, mester. Már én is látom. De ismerje el, messziről mégis olyan, mint egy tehén. Nos, ezen a nagy napon kezdett ki a felesége azzal a katonatiszttel, idejekorán le is léptek a fogadásról, de estére kiderült, hogy semmi sem történt közöttük.- A tábornok hazakísért - mondta az asszony.- Alezredes - javította ki Pathó.- Úgy is jó - mondta az asszony. - Nagyon szenvedélyes, de megmondtam neki, hogy énkörülöttem hiába ugrál. Másnap délben Pathó a hóna alá csapta a mappáját, fejébe húzta a sok záport és hóvihart kiállt baszksapkáját, és fölkereste Zomborit. Zombori egy újonnan alapított lap főszerkesztője volt. A kánikulában Pathó úgy érezte, fölforr az agya a baszksapka alatt, de a hírnév megérte ezt a kis szenvedést. „Ez az a grafikus, aki télen-nyáron sapkában jár" - mondogatták a városban sokan, ha meglátták. A legendákat pedig ápolni, öntözni, kapálgatni kell. A szerkesztőségben természetesen mindenki ebédszüneten volt. szerencséjére azonban Zomborit ott fogta egy anyóka, aki savanyú képpel részleteket olvasott fel kéziratából, mialatt Zombori pöffeszkedve ült a főszerkesztői karosszékben. Háta mögött egy acélszürke színű lándzsa lógott a falon, s ettől a meghökkentő látványtól Pathónak egy pillanatra inába szállt a bátorsága. Elhatározta, hogy mindenképpen óvatos lesz, hiszen lehet, hogy valaki csak gonosz tréfát űz vele, hogy összeugrassza Zomborival. Talán egy konkurrens grafikus. Ki tudja, hogy van ez most. a forradalom után?- Kis türelmet - mondta Zombori. - Addig ülj le a másik szobában.
