Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)
GRENDEL LAJOS PÁR BAJ Gogol és Csehov emlékének Fiatalabb korában Zombori volt a legjobb barátja, ezért amikor egy névtelen telefonáló közölte vele a szörnyű hírt, hogy a lánya kikezdett Zomborival, Pathó először levegő után kapkodott, s elfúlva, hörögve követelte e névtelen telefonálótól, hogy azonnal rukkoljon ki a bizonyítékokkal. Egy nő telefonált, a hangjából ítélve abból a fontoskodó, aszalt meggy fajtából való, aki egész nap lót-fut, hozza és viszi a híreket, s állandó levelezője a hírlapoknak. A bizonyítékok kiszolgáltatásáról persze hallani sem akart. Am annál nagyobb vehemenciával biztatta Pathót, hogy csak kérdezze meg egykori cimboráját, ha meg akarja óvni a lánya jó hírét, ámbár ezzel már úgyis elkésett. Aztán katt, és kilépett Pathó életéből. Az átkozott telefon az átkozott telefonállványon úgy megnémult, mint egy főbelőtt postás. Pathó az imént mászott ki a fürdőkádból, s bár a lakásban ugyanolyan döglesztő meleg volt, mint öt perccel ezelőtt, neki most mégis lúd- bőrzött az egész teste. Amikor a lánya két hónappal ezelőtt összecsomagolt s le- nyárspolgározva őket, elköltözött otthonról, Pathó fel volt rá készülve, hogy rossz társaságba keveredik, mindenféle narkós, alkoholista, betörő és gengszter közé. Mindent el tudott róla képzelni, csak azt nem, hogy éppen Zombori karjaiban köt ki. Öt óra után hazajött a felesége, idősebb Aloysia, s Pathó rögtön tájékoztatta őt, milyen mélyre süllyedt a lányuk, fiatalabb Aloysia. Már megint egy szál ga- tyában mászkált, mert bár a rossz hír vétele után felöltözött, hamarosan újból melege lett. Előbb, közvetlen a telefonhívás után, teste csupán a lélek hidegét vette át. Pathó úgy segített magán, hogy néhány féldeci konyakkal elűzte leikéből a hideget, s akkor újra nagyon melege lett. Szinte le kellett tépnie magáról a ruhákat, hogy megelőzzön egy hőgutát. Az asszony azonban nehezményezte, hogy hiányos az öltözéke. Amióta sem az ágyban, sem az ágyon kívül nem értek egymáshoz, idősebb Aloysia a henteskampón lógó marhafelsált is erkölcstelen látványnak tartotta. Hát még Pathót, aki serdülőkori véznaságából huszonöt éves korára hústoronnyá nőtt, s bár azóta sem hízott el, korán megőszült és kihullottak a fogai.- Mit akarsz tenni? - kérdezte az asszony.- Holna elmegyek Zomborihoz.- Hát csak utasítsd rendre - mondta fenyegető hangon, s Pathó tartott tőle, hogy a felesége most hosszú és tudálékos monológba kezd. Szerencsére azonban csak egy mély sóhaj hagyta el az ajkát. Igaz, ebben a sóhajban több volt a drá-
