Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - KRITIKA - 7X1X7: (Tőzsér Árpád, Hajtman Béla, Lacza Tihamér, Tóth Károly, Hizsnyai Zoltán, Balla Kálmán, Szigeti László Grendel Lajos Bőröndök tartalma c. könyvéről)
7x1x7 Grendel Lajos: Bőröndök tartalma TŐZSÉR ÁRPÁD 1. A Grendel-művek központi motívuma a hit a szerényebb testvére, a remény, amely nélkül az emberi élet egyszerűen nem vihető tovább. 2. Más feleleteket ad a szerző a remény kérdéseire a regényeiben, s megint másokat a novelláiban. 3. A regényeiben az olyan általános pozitív érzelmek és képességek szervezik a reményt (a hitet), mint a szeretet (ki nem mondottan, csak a mű építkezésében megvalósítva), az ember értelmi — elemző készsége stb., a novelláiban viszont egy egészen új, cseppet sem hagyományos elem lép be a szervezésbe: egyfajta természetfölötti erő. 4. A grendeli novellahős személyes válsághelyzeteit rendszerint nem a lineáris fejlődés, hanem valamiféle vertikális törés, mondjuk így: parapszichológiai robbanás „oldja” (ó, nem meg, hanem csak:) fel. 5. Ezt a természet fölötti elemet a Bőröndök tartalma eddigi kritikusai általában egy sajátos realizmus „formaképző elemeinek”: fantasztikumnak, Irrealitásnak, abszurdnak látták, én egy mélyebb s egyszersmind kézenfekvőbb jelentését Is látom. 6. Az emberiség a válságos, klúttalannak tetsző korokban fordul a lineáris fejlődés korlátait felrobbantó vertikális törésekhez: a „csodákhoz”; Grendel novellái korunk válsághelyzetének a kifejezései. 7. S ezzel válnak igazán novellákká, szemben a regénnyel, amelyben a válsághelyzetnek társadalmi és lelki előzményeivel és következményeivel is találkozunk. HAJTMAN BÉLA 1. A múltkor azt álmodtam, hogy kést emelnek rám; még mielőtt a kés hegye testemhez ért volna, izgalmamban, a veszély pillanatától megrettenve fölébredtem; megköny- nyebbülve a fürdőszobába indulok — késdöfte holtestembe botiok. 2. Grendel novellahősei — azt hihetnök — önkéntelenül önmagukba botlanak bele, önmaguk áldozatai; azt gondolhatnók: a konvenciókhoz ragaszkodó, a társadalom diktálta meghunyászko- dásra intő keretekbe foglalt normarendszer alárendeltjei; azt vélhetnők: a kibékíthetetlen és kibékíthető, kiállhatatlan és kiállható, kiengesztelhetetlen és kiengesztelhető családi, illetve munkahelyi viszonyok láncra verői, láncra vertjei egyszersmind. 3. A kirúgott egyetemista, a szürke hétköznapjait élő tanár, a papírrengetegből kipislantő szerkesztő és a kisvárosi múzeumigazgató a meghökkentés erejével mesélik el furcsa történeteiket. 4. Igen, álom és valóság közötti történeteiket. 5. E két definiálatlan fogalom a mozgatórugója a kötetnek, szinte annyira közeliek, hogy egymás állítólagos határait súrolják. 6. Mire megbizonyosodnék arról, hogy tényleg a holttestembe botlottam-e, addigra kizökkenve vissszazökkenek egy más (?) vagy Ismert (?) állapotvllágba (a tévedések az igazság állomásai!), ahol újra minden elölről kezdődik, folytatódik és végződik; vagy mégsem? 7. Épp ezért Izgalmas. LACZA TIHAMÉR 1. Grendel Lajos a saját nemzedékének, a mai harmincasok-negyvenesek korosztályának az életérzéséről, helykereséséről — de pontosabb volna talán így fogalmazni: téb- lábolásáról — ír a kötet elbeszéléseiben. 2. Jellegzetes csehszlovákiai magyar értelmiségi figurák bukkannak fel lépten-nyomon a lapokon, hajdanában vérmes reményekkel útnak induló fiatalemberek, akik az évek múltával fokozatosan szem elől tévesztették a kitűzött célt, s ma már egyre kedvükszegettebben, félig öntudatlan állapotban po- roszkálnak az úton, s legföljebb azzal áltatják magukat, hogy mindez csak egy rossz
