Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Takács András: A Nép
dolatát — még az év elején a Sluk vezetőivel közösen lebonyolította a „tehetségvizsgákat” az ukrán és a magyar népművészeti együtteseknél. Azokat a zenészeket, táncosokat, akik a vizsgákon megfeleltek és hajlandók voltak átlépni a szlovák együttesbe, felvette tagsága soraiba. így töltötte fel saját tagságát tehetséges, képzett zenészekkel, táncosokkal, énekesekkel. A tagoknak más lehetőségük nem volt a pályánmaradáshoz. A Népesből a Slukba átment Csákányi Klára, Drdos Tibor, Fekete Éva, Halász András, Halászná Móricz Ilona, Kvoőák András, Nagy Sándor, Tóth András, Varró Irén. A Szlovák Katonai Művészegyüttesbe igazolt Csikós István és Kvočák József, és egy év múlva az újraalakult hivatásos Kárpátalji Ukrán Népművészeti Együttesbe Marcin Pál. A zenészek javát is átvette a Sluk, a többiek pedig kávéházi zenekarokban helyezkedtek el. Többen a Csemadok apparátusában nyertek alkalmazást mint a járási titkárságok instruktorai. A szakvezetők közül a Sl'uk egyre sem tartott igényt. Az új központi együttestől az ígéret megvalósítását sohasem kérte számon a Csemadok Központi Bizottsága, de a gondolatot létrehozó, és a nemzetiségi együtteseket feloszlató Szlovákiai Kultúrügyi Megbízotti Hivatal sem. A Sluk nem is teljesítette az új elképzelésből reá háruló feladatokat. Az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége — ez volt az ukrán együttes fenntartója — ezt látva, együttesük beolvasztása után egy évvel újra megalakíttatta hivatásos népművészeti együttesét, amely azóta is hűen teljesíti nemes küldetését. A magyarok részére 1957-ben már csak félhivatásos együttes jött létre. AZ EGYÜTTES ÉS AZ AMATÖR MŰVÉSZETI MOZGALOM A Népes vonzó példa lett a hazai nemzetiségi amatőr néptánc, illetve ének-zenei mozgalom számára, természetesen nem szervezeti felépítésében, hanem műsorpolitikájában. Mit és hogyan lehet a tánccsoportok, énekkarok műsorára tűzni, honnan lehet meríteni az alapanyagot, hogyan kell a néprajzi gyűjtéseket végezni és szervezni a munkát, a próbákat az amatőröknél stb. — ezekre a kérdésekre adott választ. Időnként konzultációkra hívta meg az amatőr tánc- és énekkarok vezetőit; illetve szakmai instruálásokra küldte ki a saját szakembereit, jobb táncosait, énekeseit a műkedvelő tánc- és énekkarokhoz. Természetesen aki kiutazott, nemcsak vitt, hanem hozott is az egyes falvakból népszokásokat és hagyományanyagot. Műsora előkészítéséhez az együttes rendszeresen végzett néprajzi gyűjtéseket. Egy- egy gyűjtőútja alkalmával a munkába bevonta az amatőr szakcsoportok vezetőit is, saját munkájával vezette ezeket az embereket a „tiszta forrás” kútfőjéhez. Az énekkari és táncmozgalmat ez erőteljesen ösztönözte, elősegítette az amatőr csoportok műsorpolitikájának kedvező változását. Példát mutatott a viselet megoldására is, segített elűzni színpadjainkról az úgynevezett műmagyaros viseleteket. A Népes tagjai az együttes megszüntetése után szétszéledtek. Sokan visszatértek eredeti foglalkozásukhoz, volt munkahelyükre, és otthon bekapcsolódtak a Csemadok alapszervezete műkedvelői tevékenységébe. Például Kasza Ida és Vozsnyák Erzsébet Tornaiján, Noviczky Antónia Kassán, Spilka Mátyás és Marcin Pál Szinán, Futó László és a Szalószi házaspár Deákin, Búra István Léván, Sochler Gábor Szepsiben, a Csák házaspár Losoncon, a Tamás házaspár Bejében, Sárközi Elemér és Kopál Irén Somorján, a Jóba házaspár Martoson, Várady János Szilicén, Tóth János Bodrogszerdahelyen és így tovább. Több ügyes tag és főleg a vezetők a Csemadok apparátusában, illetve más népművelési vagy kulturális intézménynél vállaltak állást. Kisebb részük 1957 őszén bekapcsolódott az újonnan megalakított félhivatásos Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes munkájába. Ez a félhivatásos együttes a volt hivatásos együttes helyett jött létre, azzal a céllal, hogy betöltse annak a feladatkörét. A vezetők közül ide jött vissza Ág Tibor, Takács András, Viczay Pál, Bočekné Gesztes Zsuzsa, a tagok közül Jóba Mihály és felesége, Nagy Sándor, Szalóczy Lajos, Ágné Bak Erzsébet, Németh Éva és mások. A Népes lényegében még megszűntében is szolgálta a magyar nemzetiségi kultúrát, mert a hazakerült tagok bekapcsolódtak falujuk tánccsoportjának vagy énekkarának munkájába, visszamentek oda, ahonnan elindultak, igaz, tudásban jócskán gazdagodva. EPILÓGUS A Csemadok KB elnöksége — azt követően, hogy megvált az együttestől — még három alkalommal foglalkozott a Népes kérdésével. A viselet- és vagyontár tette ezt szüksé
