Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Takács András: A Nép
igazgatóját nem sorolták a küldöttség tagjai közé, pedig ő is elnökségi tag volt és az ügy legilletékesebbje. Konkrét megoldást ez sem eredményezett, tűnik ki az év július 17-én tartott Csemadok elnökségi ülés anyagából. Igaz ugyan, hogy a Csemadok 1954-es évi költségvetési javaslatát — és ennek részét képezte az együttes felemelt költségvetése is — a Szlovákiai Központi Akciós Bizottság (ez volt a Csemadok felsőbb, végleges döntési joggal rendelkező szerve, s a költségvetési dotációt is ő folyósította) csak az együttes esetében egymillió koronát tett ki. Prágában nem vették figyelembe, hogy az együttes az előző évben csak az ez év közepétől, 1953. június 1-jével kezdett működni, s az 1954-ben tévesen meghatározott egymillió koronát a bemutatóig, illetve május végéig felemésztette. Júniusban már az esedékes fizetésekre sem volt pénz, ezért „a Népes üzemi bizottsága átirattal fordult a Köztársasági Elnöki Irodához, ennek eredményeképpen 100.000 koronát kellett kapnia, ez azonban az elmaradt és esedékes fizetésekre sem elég.” Tehát, míg diadalútját járta az együttes, addig teljesen bizonytalanná vált a létezése. Az ország ünnepelte, a fenntartó szerve pedig a fizetést sem tudta folyósítani. Közben visszajött Varga János, a Csemadok KB főtitkára, aki 1953 őszétől egyéves központi pártiskolán volt, és mint a Csemadok apparátusának, illetve szervezeti életének vezetője, az elnökség augusztus 21-i ülésén felvilágosítást kért az együttes ügyében. „Miképpen történhetett meg — idézzük az ülés jegyzőkönyvéből —, hogy a felsőbb pártszervezetek határozata meg lett sértve annyiban, hogy 60 személy helyett 81-re bővítették az együttes létszámát? Hogyan sérthette meg a Csemadok a pénzügyi tervfegyelmet a népművészeti együttes finanszírozásánál?” Sajnos, a felsőbb pártszervnek ezt a határozatát tartalmazó leirat sem került elő soha, így nem tudni, honnan vette az információt a főtitkár. A felvetett kérdést nagyon élénk vita követte. Az Elnökség több tagja is hasonló kérdésekkel támadta az apparátus dolgozóit, úgy viselkedvén, mintha az előző tanácskozásokon jelen sem lettek volna. Már-már úgy tűnt, mintha Varga János távollétében a Pathó Károly vezette apparátus önkényesen intézkedett volna ebben a kérdésben. Az Elnökség egy része módosította az előző elnökségi üléseken hangoztatott véleményét és álláspontját. Ekkor Pathó Károly személyre szólóan ismertette a tagok előző gyűléseken hangoztatott nézeteit, és röviden felvázolta a tényeket, majd Béres igazgató élt kiegészítéssel. A magyarázat megnyugtatta a visszatért főtitkárt is. Idézünk a jegyzőkönyvből: „Megállapíthatjuk, hogy lényegében a Csemadok globális tervét nem léptük túl, mert a Népes a Csemadok és a Magyar Könyvkiadó rovására lett kiépítve, mert ezt a művészi színvonala megkívánta. A helyzet az, hogy a prágai Akciós Bizottság által jóváhagyott tervet még így sem léptük át, sőt nem is fogjuk kimeríteni. A hiba ott van, hogy 1954-re ugyanaz az összeg lett előirányozva, mint 1953-ban volt. Míg 1953-ban a Népes csak előkészületeket tett, nem voltak fellépései, addig 1954-ben a fellépésekhez szükséges népviseleteket és a fellépési költségeket is fedezni kellett, és nem elég a szubvenció az ’54-es évre.” Béres ezt tovább magyarázva kiegészítette: „Én magam tárgyaltam Prágában és Pozsonyban az Akciós Bizottságon, ahol ezt a kérdést is megvitattuk. Ott azt a választ kaptam, hogy a Csemadok saját ügye, miképp osztja el az alkalmazottakat. A megadott összlétszámot nem szabad túllépnie. A hibát abban látom — folytatja beismerően, Lőrinczre is célozva —, hogy csak egyes személyekkel tárgyaltunk, akiknek nincs döntési joguk, és nem biztosítottuk, hogy a Byro (politikai bizottság) foglaljon ebben a kérdésben állást, és azért nincs ennek a kérdésnek sehol semmi nyoma.” Pathó még tovább fejtegette az ügyet, megállapítva: „Amikor a Népes a fellépéseit megkezdte, már láttuk, hogy az 1954-es évben a Csemadok gazdasági tervében nehézségek lesznek és mindjárt megtettük a kellő intézkedéseket. Az 1954-es költségvetés, amelyben a Népes 140 személyre van tervezve, a prágai és a pozsonyi Akciós Bizottságon jóvá is lett hagyva. Hivatalos írással tudjuk igazolni, hogy a Csemadok létszámterve az 1954-es évre 226 személy, és a béralap 3.426.225,— korona, amit nem is merítünk ki, és ennek alapján emeltük a Népes létszámát.” Beadványok születtek, felelős politikai vezetőkkel személyes tárgyalások folytak, de a kérdés nem oldódott meg. A Csemadok az összköltségvetéséből és béralapjából fedezte a Népes 1954 második féléves kiadásait is. Pathónak lett Igaza: az év végéig nem lépték túl a 226 személyre engedélyezett béralapot. Tehát házon belül is sok mindent meg tudtak oldani mindaddig, amíg bírták a sok huzavonát, illetve míg nem vált a gondolkodásukban uralkodóvá a Lőrincz által már nyáron megfogalmazott gondolat az együt