Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Takács András: A Nép
A bemutató után a fellépési körutak alatt állandóan sokasodtak az együttessel kapcsolatos problémák. Az 1953. december 21-i elnökségi beszámolóban feltünteti 110 fős létszám és az együttes költségvetése az 1954-es évben vita tárgyát képezte. A rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint ez a két kérdés nem is tisztázódott soha. Alig három héttel a decemberi elnökségi határozatok után ugyanaz a szerv 1954. január 13-án határozatot hoz, hogy „Csökkenteni kell a Népi Együttes létszámát és az együttes tervezett bevételét 10.000 Kös-val”. Január 16-án vita folyik a Csemadok átdolgozott költségvetéséről és a költségvetés indoklásáról. Január 22-én tovább folytatódik a vita, Lőrincz Gyula elnök kérdi Pathó Károly megbízott főtitkárt: „Van-e valami írásbeli megállapodás a titkárságon a Népes megalapítására vonatkozóan?” Pathó K.: „Az írásbeli megállapodás megvan a Párt Központi Bizottságán, melyben 30 személy van feltüntetve.” Egy hónappal ezen ülés előtt ugyanez a Csemadok-szerv Jóváhagyta az együttes létszámemelését (70-ről 110 főre). Lőrincz Gyula elnök: „Meg kell állapítani, önkényesen történt-e a népművészeti együttes létszámának a felemelése. Az elnökség ezt nem tárgyalta le, és a titkárság a költségvetéssel kész tények elé állította az Elnökséget.” Ellentét van az előző, 1953. december 21-i elnökségi ülés és a Lőrincz Gyula által itt hangsúlyozottak között. Mi ez, alibizmus? Bűnbakkeresés? Vagy valóban a titkárság lépte túl a hatáskörét? A titkárság, tehát a apparátus, ilyen fontos kérdésben (költségvetés, létszám stb.) csak javaslattevő joggal rendelkezett. Elnökségi jóváhagyás nélkül a felsőbb szervek nem vették tudomásul a titkárságnak ezekben a kérdésekben hozott esetleges döntéseit. Akkor a Csemadok felsőbb szerve a Szlovákiai Központi Akciós Bizottság volt, a jelenlegi Nemzeti Front elődje. Az elnökség tárgyalta a titkárság által kidolgozott 1954-es évi költségvetési javaslatot — ez világosan kitűnik a dokumentumokból —, legfeljebb azok nem tudhattak a döntésről, akik nem vettek részt az elnökség nevezett ülésén, illetve nem tanulmányozták az ülésről készült jegyzőkönyvet. „Mi az a legalacsonyabb tétel, amiből az együttes fenntartható?” — kérdezi Lőrincz Gyula később az ülésen. Majd javaslat hangzik el, hogy „a Népest el kell választani a Csemadoktól, mert felemészti az összes költségvetést” (Kugler János), továbbá „az együttes legyen olyan, mint a színház, vagyis területi, és a Kultúrügyi Megbízott Hivatalhoz (KMH) tartozzon” (Lőrincz Gyula). Ezen az ülésen is határozott a Csemadok Elnöksége, megbízva Béres József igazgatót, hogy „az együttes ügyét beszélje meg a KMH-val, személyesen Klokoč megbízottal”. A határozat eredményéről nincs jelzés. A Csemadok KB elnöksége a Népes ügyével jó egy hónappal a bemutató után, 1954. május 22-én foglalkozik újból. Itt Lőrincz Gyula, a szövetség elnöke kijelenti: „A nép- művészeti együttes sorsát most már minden körülmények között el kell dönteni, leghelyesebb lenne, ha mind anyagi, mind művészeti szempontból a Povereníctvo kultúry-hoz (KMH) tartozna, mert így biztosítva lenne anyagi és művészi szempontból is.” Ekkor határozat még nem születik, még nem ült el a nagysikerű bemutató visszhangja, de a bogarat — az együttestől való megszabadulás lehetőségét — Lőrincz már az elnökségi tagok fülébe ültette. Állíthatjuk ezt a későbbi események ismeretében. A megfogalmazást valószínűleg előzetesen hivatalos tárgyalások előzték meg. Közben az együttes létszáma állandóan 80—100 fő között mozgott. A bemutatóra készült műsorfüzet 31 énekes ,16 táncos, 17 zenész nevét tartalmazza. Az együttes egykori tagjainak visszaemlékezései további személyek nevét is említik, akik már szereplőként vettek részt a bemutatón. Ügy látszik, a korábban nyomdába adott névsort a vezetés már nem tudta kiegészíteni. A visszaemlékezések pedig fedik a valóságot, mert a megnevezettek rajta vannak a bemutató alkalmából készült fényképeken. A Csemadoknak 1954 első felében nem sikerült megnyugtatóan rendezni a Népes ügyét. Sőt a halogatott, elnapolgatott, megoldatlan problémák kezdtek veszélyessé válni. 1954. június 16-án a Csemadok KB Elnöksége már erélyes hangú és rövid lejáratú határozatot hozott: „A Népes gazdasági helyzetéről rövid jelentést adunk be a párthoz. Dönteni kell a Népes sorsáról — ebben az ügyben kihallgatást kérünk Bacilek elvtárstól (az SzlKP KB főtitkára — T. A. megj). A küldöttség tagjai Lőrincz, Kugler, BrenčiC (a bratislavai KNB elnöke — T. A. megj.), Pathó elvtársak.” Érdekes, hogy az együttes TORNYOSULNAK A MEGOLDATLAN PROBLÉMÁK
