Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Takács András: A Nép

jelölték meg. Állományát 20 táncos, 46 énekes és 34 zenész alkotta, valamint 30 fős művészeti, adminisztrációs és műszaki személyzet, összesen tehát 130 fő.

Ahogy az elgondolás kikristályosodott, 1952 júliusában a Csemadok KB kérvénnyel fordult a Megbízottak Testülete Elnökségéhez, a mai Minisztertanács elődjéhez. A kérvényben részletesen taglalták az együttes létrehozásának szükségességét, célját és felépítését. A teljességhez tartozik, hogy a kérvény'megfogalmazása előtti időben a Csemadok vezetése — élén Lőrincz Gyula elnökkel és Fellegi István főtitkárral — tárgyalásokat folytatott illetékes szervekkel és személyekkel. Ezek a konzultációk is előkészítették a kérvény tartalmának kialakítását. A Csemadok KB levéltárában fellelhető dokumentumok a kérvény további sorsáról nem tesznek említést. Az előkészületek folytatásából viszont arra következtethetünk, hogy az illetékes szervek egyetértenek a javaslattal.

Ag Tibor és jómagam országjárásának is mutatkoztak eredményei. 1952-ben felmérő néprajzi gyűjtéseket végeztünk Zoboralján — Kolon, Zsére, Lédec, Nyitragerencsér, Egerszeg, Gímes községekben, Komárom környékén — Martos, Izsa, Naszvad, Szent- péter községekben, Medvesalján — Ojbást, Öbást, Hidegkút, Tajti, Vecseklő, Péterfalva községekben, Gömörben — Szilice, Borzova, Lekenye, Sajótiba községekben, a Bodrogközben és az Ung vidékén — Bodrogszerdahely, Királyhelmec, Szentes, Kisgéres, Nagy- kapos, Kaposkelecsény községekben, illetve kisvárosokban. A már említett országos nép- művészeti seregszemle előkészítésekor a Garam, az Ipoly, a Hernád és a Sajó völgyének hagyománykincse is ismertebbé vált. Ezeken a néprajzi gyűjtő-térképező utakon zenét, táncot és viseletet tártunk fel úgy, hogy a Csemadok KB két szakemberéhez alkalmanként társul szegődött Bočekné Gesztes Zsuzsa a népviselet, Dobos László a népköltészet, Hemerka Olga pedig a népzene- és táncgyűjtéshez.

A tehetségkutatás első eredményeként 1952 elején a Csemadok bratislavai alapszervezete védnöksége alatt létrejött egy népi zenekar, a leendő együttes zenekara, 30—40 fős létszámmal. Amatőrökként (a beutazóknál az útiköltség térítése ellenében) gyakoroltak szorgalmasan, szinte naponta, „főfoglalkozásban”, a hivatásos együttes közeli megalakulásának reményében, Ág Tibor és Piroska Mihály cimbalmos vezetésével. Két nagysikerű fellépést is tartottak: a Csemadok III. Országos Közgyűlése alkalmából ők kísérték az összes helyi és vidéki tánccsoportot és szólóénekest, 1952. július 4-én pedig a bratislavai vár szabadtéri színpadán, a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium tánccsoportjával és a Pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium énekkarával társulva adtak nagyszerű népművészeti műsort kb. 8000 néző előtt. Sajnos, a zenekar nemsokára feloszlott. A tagok nagy része családfenntartóként már nem bírta a bizonytalan, kereset nélküli létet, s az ígért hivatásos együttes megalakítása még mindig elérhetetlenül távolinak tűnt. A zenészek szétszóródtak, szükségből különböző kávéházi és egyéb zenekarokban vállaltak munkát. A hivatásos együttes megalakulásakor nagy részük újból jelentkezett, így rögtön a megalakulás után a zenekar csaknem teljes összeállításban gyakorolhatott.

1952 őszén és telén tovább folytak az előkészületek. A Csemadok járási titkárságai és alapszervezetei is bekapcsolódtak az énekes és táncos tehetségek kutatásába. Jó alapot szolgáltattak ehhez a már működő amatőr tánccsoportok és énekkarok, ők alkották a tagtoborzás bázisát.

MEGALAKUL AZ EGYÜTTES

A szervezés eredményeiről, az illetékes párt- és állami szervek szóbeli ígéreteiről 1953. január 30-án tárgyalt újból a Csemadok KB Elnöksége. Az írásbeli beszámolót Vajda József, a Csemadok KB titkára terjesztette elő, megfogalmazva az együttes nevét, célját és feladatait. A korrajz, az előkészítés, valamint az alakítás körüli bizonytalanság érzékeltetésére idézzük a beszámoló megfelelő részét:

„A népi együttes célja: A szocializmus építésének érzelmi alátámasztása, az új szocialista tudathoz fűződő érzések — úgymint szocialista hazafiság, proletár nemzetköziség, a munkához, alkotáshoz való új viszony — kialakítása és elmélyítése, tehát politikai és gazdasági célkitűzéseink érzelmi úton való alátámasztása, ezáltal a termelés fokozásához és a szocialista munkaverseny kiszélesítéséhez lelkesítő hangulat kialakítása.