Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - FÓRUM - Tóth Lajos: Felnőni a feladathoz

Tóth Lajos

Felnőni a feladatokhoz

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor az első Nyári Művelődési Tábort megálmodtam és komáromi barátaimmal Őrsújfalun létrehoztuk, és tíz éve, amikor szervezését, vezetését kiragadták a kezünkből, nem gondoltam, hogy egy-két sikeres tábor kivételével a nyűglődés több mint tíz évig is eltarthat. Azt hittem, hogy a kulturális életünkért felelősek néhány sikertelen táborozás után rájönnek arra, hogy ezt a munkát alázat, szolgálat, felelősség és hozzáértés nélkül végezni nem lehet.

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, mondja a görög filozófus. Mi állóvízben taposunk, évtizedek óta ugyanazt szajkóztatják velünk: utcatáblák, helységnevek, trafik- és borcégér, filléres ügyek. Nemzetiségi kulturális politikánkra az in- fantilizmus nagyban rányomta bélyegét. Ha egy szervezet nem képes fejlődni, változni, elhal. És halott akkor is, ha névlegesen fenntartják.

Pironkodva állok Itt — idestova ötvenévesen — nagy reményekkel jártak el a táborokba, és a nemzetiségi létünkben való közös gondolkodás helyett az unalom, az érdektelenség, az ígéretek be nem váltása okozott reményeikben csalódást. Pironkodom a kezdeti ígéretek be nem tartása miatt. Ogy látszik, a klubmozgalom tespedé- se, mozgalmi jellegének elvesztése rányomja bélyegét a táborozásokra is. Klubmozgalmunknak éltetőleg kellene hatnia kulturális szervezeteinkre és intézményeinkre, ehelyett maga is alig létezik.

Nem fejlődött ki semmi új, semmi megkapó, s ez a működési forma nemhogy vonzaná a művelődésünk színvonalát emelő személyeket, de kimondottan taszítja azokat magától. Nemhogy mozgalomról, klubokról is alig beszélhetünk.

Elhangzott 1989. augusztus 6-án Örsújfalun, a csehszlovákiai magyar diákklubok és a komáromi Klapka Művelődési Klub VIII. Nyári Honismereti Táborának műsorában.

Nem tudok meghatódottság nélkül beszélni erről. Tíz év! Istenem, de sok szép dolgot lehetett volna ennyi idő alatt tenni! És most kezdhetünk mindent élőiről? A táborozásokat megelőző időkre, a hatvanas évek Nyári Ifjúsági Találkozóira is nagy szeretettel gondolok vissza. Azok a táborozások az embereknek az életre útra- valót tudtak adni. Az a lelkesedés, azok az országos méretű viták évekre beprogramozták, elirányították az embert. Jelen volt nemzetiségi életünk színe-java.

A klubmozgalom új fejezetet nyitott, és még ma is nyithatna népművelésünkben. Szükség van a vezetés önvizsgálatára is! A vezetés alkalmassága rányomja bélyegét az egész tevékenységre. Az állandó önigazolás bénítólag hat. Idegesítő, hogy valakivel valamit mindig meg kell értetni ahhoz, hogy a legkisebb lépést is megtehes- sük.

Ne csak a múltat magyarázzuk, nézzünk a jövőbe is! Az állandó önismereti, önigazolási estek helyett klubjaink és táboraink legyenek vitafórumok. Kisebbségi létünknek már jelentős eredményei vannak. Foglalkozhatunk körzetesített iskoláink újraalapításával, falvaink kulturális életének újraszervezésével. Születtek a kisebbségi létünket alapjaiban megreformálni kívánó dokumentumok, amelyek sürgetik a társadalom és az állam demokratikus viszonyainak, a jogállamiságnak a kialakítását, ebben a kisebbség helyzetének a megjavítását, elsősorban alkotmányjogi szempontból. A párbeszéd, a közösen kialakított álláspont, a konszenzus érdekében ezeket a dokumentumokat a klubokban és a nyári táborozásokon kellene megvitatni.

Ideje mérlegelni, hogy milyen további lépéseket kellene tenni helyzetünk megjavítása érdekében. Ideje felmérni kultúránk és közművelődésünk valós állapotát általában és az egyes vidékeken. Ez a fórum, a tábor alkalmas erre, pontosabban ezért jött létre. Vitassuk meg közéletünk