Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - FÓRUM - Tóth Lajos: Felnőni a feladathoz

problémáit — szélit fel a tábor programja. A vitához azonban álláspontok kellenek, felkészültség, elképzelések. A klubmozgalomnak és a nyári táborozásnak vitafórumokká kell alakulniuk. A művelődésre, az önművelődésre szükség van, de annak mindenkor célirányosnak kell lennie, különben néhány szervező magánügye lesz a klub is, a tábor is.

Az elmúlt évtizedben a megszaporodott járási művelődési táborok és azok programjai elég bizonyítékot szolgáltatnak ahhoz, hogy az igény létezik, hogy az emberek érdeklődése nem csökkent életünk, kultúránk legfontosabb kérdései iránt. Ezt az érdeklődést hiba lenne alábecsülni; de vajon nem lebecsülés-e az, ha nem tudjuk megfelelő színvonalon kielégíteni ezt az igényt, ha nem tudunk olyan programot biztosítani, amely korszerűen, a ma követelményeinek megfelelően, felelősségteljesen közelíti meg kultúránk kérdéseit, problémáit és eredményeit is?

Tíz év hosszú idő, felelőtlenség évtizedeket elfecsérelnünk. Középiskoláinkból év- ről-évre százával kerülnek ki a felkészült fiatalok. Ha körültekintek, látom, hogy sokan vannak itt a régi táborokból, de sokkal kevesebben vannak a huszonévesek (ne feledjük, a hatvanas években mi is ennyi idősek voltunk), akik a mai fiataloknak az élén állnak. És ebben nekünk nagy a felelősségünk. Ne hagyjuk a tábort és a klubokat velünk öregedni vagy hozzánk öregedni. Ha valaki azt kérdezné tőlem: hajlandó lennék-e újra klubot csinálni, tábort vezetni, természetesen azt felelném, hogy igen. Hiszen rengeteg elképzelés, terv, ötlet él bennem még ma is, illetve szorult belém az elmúlt években. Persze, hogy jó lenne ezt mind megvalósítani, csak hát klubot, tábort, harmincéves koráig csináljon az ember.

A színvonal, az értékemelés nem függhet kegytől. Előrelátás, tervezés nélkül sem lehet jól végezni ezt a munkát. A bizalmat vissza kell szerezni, máskülönben a középiskolásokat, az egyetemistákat, a falusi és városi dolgozókat nem lehetünk képesek kulturális életünk részeseivé tenni. A mostani tevékenység a városi értelmiség egy szűk körének esetleges összejöveteleiből áll. Előzzük meg, kerüljük el mindezt, vessünk véget azoknak a hibáknak, amelyek létünket kísérik, és csak egy nagyobb nyíltság jegyében kerülhetnek felszínre. Ne hagyjuk magunkat bárgyú módon sodródni, és oktondi módon hagyni,

hogy egy idő után átpotyogjunk az idő rostáján, mert nem volt meg a kellő felismerésünk. Hiszem, hogy kultúránkon, klubmozgalmunkon egy-két személy, egyéniség sokat mozdíthat előre, de nem szabad megengednünk, hogy mindennek egy-két személy évtizedekig kerékkötője legyen.

Sokszor már reflexszerű magyarázkodás, sőt rágalmazás folyik, főleg olyan személyek részéről, akik tehetetlenségüknél fogva mást nem tudnak, csak valakik kegyeltjeként pletykaszintre degradálni országos ügyeinket. Annyira kórosak az óvatoskodások, merthogy állítólag „árthatunk magunknak”, mintha nem lennének tisztességesek a szándékaink.

Legyünk képesek önmagunk árnyékán túllépnil A kóros önigazolások, a kulturális életünk megújulásától valő állandó farolások művelődési irányzatainknak, a különböző emléknapoknak egyhelyben topo- gását idézték elő. Tizenkét évvel ezelőtt nem azért álmodtuk meg és hoztuk létre Őrsújfalun az I. Nyári Művelődési Tábort, hogy amúgy is elszürkült országos rendezvényeinket szaporítsuk. Ámde még ma Is olyanok a táboraink, mint a menzakoszt, se színük, se ízük.

A táborozás, hitem szerint, legyen:

— a magyar—szlovák párbeszéd helye,

— baráti találkozó,

— a magyar nemzetiség találkozási lehetősége,

— hely az együttgondolkodásra,

— lehetőség sorskérdéseink megtárgyalására,

— alkalom a megmérettetésre,

— a szabad véleménynyilvánítás helye,

— írók, művészek, népművelők, dolgozók és diákok találkozója,

— népben, nemzetben gondolkodók fóruma.

Mindezek elérése és a táborozásra vágyók bizalmának visszaszerzése érdekében javaslom:

a) A Klubtanács hatáskörének, jogkörének és önállóságának kiszélesítését.

b) A Klubtanácsnak legyen feladata a művelődési klubmozgalom szervezése és irányítása, illetve a Nyári Művelődési Táborok önálló megszervezése.

c) A Klubtanács szerkesztésében javaslom egy tájékoztató időszaki kiadvány — a Klubhíradő — megindítását.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, melyek elsőrendű feladataink:

1. Kulturális életünkben normalizálni a magyar—szlovák és a nemzeti kisebbségek