Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - LÁTÓHATÁR - Jevhen Hucalo: Kaporillat (elbeszélés)

ember, a leveleik nyomban fenyegetően zizegni kezdenek. A retak leguggolt az egyik sarokban és álomra szenderült. Elevenen fehérlenek viszont a torma hosszú és csontos gyökerei, a tormát csak az a meggyőződés hozta le a pincébe, hogy semmi sem fölösleges, minden jól jöhet. A torma mellett szétterült levelekkel a bozontos, szerteágazó gyökerű petrezselyem. És mint mindig, az agyaggal kibélelt vakablakban néhány üvegben ott barnállik, fejjel lefelé, ecetbe berakva, borssal és babérlevéllel fűszerezve a vargánya. Micsoda finom csemege ez késő ősszel vagy télen, amikor a ház csukott ajtaján túl tombol a hóvihar, ilyenkor az ember csak leugrik a pincébe, élvezettel beledugja a kezét a jéghideg lébe, s bár didereg is egy kicsit a hidegtől, szinte csurog a nyála, mikor végre beleharaphat. Ugyanilyen nagy szerencse, ha az ember a krumpli között talál egy-két szem antonovkait, és mohón átharapja viaszsárga bőrét, hm, milyen gyönyörűség érezni a különös illatú lé ízét, s újra fölfedezni az őszi kert alig felismerhető szagait.

Ősszel és télen szokták rendezni falun a lakodalmakat. Az a férfi nősül, akiről senki se hitte volna, hogy szögre akasztja szilaj, sőt duhajkodó legényéletét, ő házasodik bizony, és mindenki meglepetésére egy egészen fiatalka lányt vett feleségül, egy csendes és szelíd, rendes családból való lányt, és az az ember, aki életében sohase táncolt a klubban, aki félt még csak közelíteni is a lányhoz, most kérőbe megy az özvegyhez, mit sem törődve azzal, hogy gyereke van, kettő is, s az esküvő után olyan lakodalmat csap, hogy az üzemi zenekar két napig játszik egyfolytában, és szombattól szombatig isznak a vendégek. A lányok egymást átölelve sétálgatnak, csapatba verődve járnak, mindannyian új, feltűnő főkötőt viselnek, piros orcájuk majd kicsattan az egészségtől, pirított napraforgómagot ropogtatnak, hangosan és magabiztosan kacarásznak, ők maguk kötnek bele egy-egy fiúba, és este csoda, hogy ki nem fordul a klub a négy sarkából a fiatalok harsány nevetésétől és az erős villanyfénytől, mely gabonakévéket rajzolva az üvegre kidűl az ablakon és az ajtón át a sötétségbe. Későn indulnak haza, s még sokáig hallható, amint egyes hangok az alvég, mások pedig a felvég felé távolodnak, amint az egyik legény egészen a falu végéről visszarikolt a többieknek, és valaki a temetőn túlról válaszol a kurjonga- tásra. És azután csend borul a falura, az éjszaka egyre mélyül, s a sötét égbolton már csak egy csillag félig behunyt szeme látható, amint lefelé pislog a földre. A falu mélyen elmerül, mélyre ereszkedtek a fák és az utcák, az éjszaka legmélyebb mélyén ott él az ember, szájával érintve egy darabka földet, onnét szürcsöli az erőt, tőle kap segítséget.

És milyen ízletesen főz anyám! Ha borscsot főz, az kész varázslat! Olyankor még pitymallatkor felkel, megtisztítja, megmossa és lereszeli a répát, krumplit vág, egy nagy késsel káposztát aprít. A fazékba mindenből rak egy keveset, paradicsomot, petrezselymet, hagymát, kevéske paprikát, két-három babérlevelet. A húst csontostul teszi a fazékba, a csontnak velősnek kell lennie. Miközben fűszerezi a borscsot, egy darabka szarvas-szalonnát is tesz a levesbe, hogy érezhető legyen az íze. És mindebből olyan borscs készül, hogy mire kivárná az ember, hogy megfőjön, kifut a nyál a szájából. Anyám szívesen főz különféle káposztaleveseket is. Gombával és gomba nélkül, kásával meg kása nélkül is, de mindenféle más levest is, amit csak elképzelhet a világ. Hallevest is szeret főzni. Apám hoz a tóról durbincsot, keszeget, maga meg is pucolja a káposzta- reszelőn, a többi már anyám dolga. Feltölti vízzel és berántja különféle növényi ízesítőkkel. Az étrendből nem hiányozhat a gombaleves sem, amit még Kilinától, nagyanyámtól tanult meg főzni — nagyanyánk akkor az erdő szélén lakott, mindig került az erdőből szarvasgomba, őzlábgomba és csiperke! Néha, amikor anyánk kellemes meglepetést akar szerezni nekünk, kisüt egy kacsát. Kora reggel levágja, hogy senki se vegye észre, megtölti almaszeletekkel, bevarrja,