Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - Simkó Tibo: Lösz - Első rész (Folytatás)

zetével, noha a fölnőttek szavaiból annyit azért megérthettél, hogy a Marianum előkelőség — és drágaság — dolgában nem versenyezhet a ferencesek esztergomi kollégiumával. Lehet, épp az árkülönbözet okozta, hogy te is nem Esztergomban kötöttél ki. Béla iskoláztatásának a költségeit keresztapja, a gyermektelen —n— bácsi fedezte, de rólad a szüleidnek kellett gondoskodniuk, akiknek rajtad kivül ott volt még a két kisebbik gyerek. A második osztályt Béla még Komáromban kezdte (noha te akkor még elemibe jártál), nyilvjn azért, hogy majd ha te is gimnáziumba kerülsz, már mint őshonos komáromi fogadhasson. Amikor egy évvel később te is gimista lettél, az a tény, hogy a bátyád harmadikos, meglehetősen előnyös helyzetbe juttatott: az idősebbek a velük egyen- (vagy csaknem egyen-) rangú srác öccsét tudták benned, a szecskák meg úgy néztek rád, mint valakire, akit a „fölsőbb körök” is számba .vesznek.

Ha most visszagondolsz a Komáromban eltöltött éveidre, úgy rémlik, semmilyen nagyobb kalandban nem volt részed. Ám akkor, harminc évvel ezelőtt a piti dolgok is nagynak tűntek. És fordítva. A háború, a legnagyobb az eddigi történelem folyamán, olyan magától jött, olyan köznapi tényekben jelentkezett, hogy a méreteit akkor talán nem is tudatosítottad kellőképpen. Eltűnt egy ismerősötök, aztán eltűnt a másik, majd a harmadik, s végül szinte megszoktad, hogy az emberek el-eltünedeznek mellőled, hogy csak te maradsz itt, meg a szűkebb rokonságod. Amit akkor igazán nagynak láttál, az például az a négy-öt évnyi korkülönbség volt, amely a fölsősöktől elválasztott. Mit a fölsősöktől! Béla osztálytársaihoz még csak merted mérni magad ebben-abban, de a negyedikesek már egészen más világ lettek volna. Hát még az ötödikbe, hatodikba, hetedikbe járók, a maturandusokról nem is beszélve! Lassan valami olyasfajta sejtésed támadt, hogy igazi életre, valódi kalandokra csak ezek a félistenek képesek, ami nem is olyan irreális fölfogás, hisz a tipikus diákregények főszereplői a mindenkori kamaszok tizenháromtól tizennyolc éves korig. Mire azonban te a kamaszkort elérted, az egész keret, amelyben addig éltél: az iskola, az ország, a nemzet, a társadalmi rend, a vallás — szétesett, vagy szét- esőben volt, s neked futó diákkalandok helyett az lett a sorsod, hogy történelmi súlyú változásokat élj át.

De a kisdiák-éveknek is megvan a maguk romantikája. A történelmi változások szele pedig már csecsemőkorodtól meg-megérintett.

Apu szlovák volt — a szelemeni járás, amelynek dombjai, hegyei közt Háj- nyik, a szülőfaluja meghúzódik, nem egy politikust, népvezért adott a szlovákságnak; apai ágú rokonaid nem is tudnak másképp, mint szlovákul. Anyu, óbergszászi németek sarja, magyarnak vallotta magát: évekig lakott Pesten vagy Pest környékén, és Buda melletti sváb falvakban tanított, magyar iskolában, amíg férjhez nem ment. Apu szlovák vidéken segédjegyzősködött, majd Ragazon lett főjegyző. Amikor születtél, a nagy gazdasági válság idején, már ott laktatok. Ragaz is szlovák volt, de már a nyelvhatáron feküdt, az ispilángi járásban, a Mátyusföld kellős közepén. Féléves lehettél, amikor Dobogóörsre költöztetek, a nyelvhatártól délre. Talán nagyobb jövedelmű jegyzőség volt, mint Ragaz (Őrsön kívül Bajk is hozzá tartozott), és azért mentetek oda, de .talán anyu miatt, aki a magyar környezetben mégiscsak otthonosabban mozgott. Mert Dobogóörs tiszta magyar falu volt még akkor. Amikor elemista lettél, vagy öt telepes-család lakott benne, meg az öreg Simonicsék, meg Karešék, a major urai — körülbelül ennyien voltak, akik nem számítottak magyarnak. A telepesek meg a földbirtokosék a csehszlovák érában kerültek oda, az ezermester Simonies bácsi és apró termetű felesége pedig ki tudja mikor. A kétezer lakosú faluban mindössze negyven ember ha akadt, aki nem volt magyar (Hogy te és a testvéreid minek voltatok beíratva, azt most ne firtassuk: anyu