Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Mennék ...; Könyörgés; Megmarni (versek)
Főijegyzés világkörüli utamról öröm átnyúlok világkörüli utamon s kezed után matatok egy gyöngéd érintésnek a sejtése is visszahelyez oda ahonnét indulnom kellett újra a „döntenemkell“ lázát próbáját élem lehetséges-e a monumentális hovatartozás eredőjét kutatni a hovaindulást identifikálni az ősök mindenütti csontjaiból NÉLKÜLED? markomban elfér az én földem mezítelen és hozzám tapad tengert képző verítékcsöppektől fuldoklon most már otthon vagyok mélységedben berendezlek tollal és papírral bízzunk a halászember szerencséjében Szászi Zoltán Mennék... (BB-nek) mennék csak mennék valahonnan valahová végre valaha innenből valamivel beljebb valamibe semmiség a főúr mosogatni küld nem fizettem ki a sörömet pedig tele vagyok pénzzel csak szemérmes vagyok és illetlennek tartom a zsebemben kotorászni mások előtt olyan kívánatosán nyújtod a szád mint frissen szedett eper oly harmatosan nem hinnéd el milyen folyamatokat zúdítasz magadra milyen mély szakadék szélére léptél amikor egyáltalán szóba elegyedtél velem összefüggéstelen mondataimba kapaszkodva TE aki mindig igazán megálltál a lábadon pont TE pont most mikor én nem vagyok igazán ÉN ilyenkor találsz rám és azt ígéred holnap is eljövök pedig tudhatod mi minden megtörtént és megtörténhet még addig
