Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - HOLNAP - Ravasz József: Ihletésben; Följegyzés világköri utamról (versek)
messzi gurult Az utca túlsó oldalára Rongyos öltözetű kisfiú bújt elő a kapualjból Eldobta a revolvert és a kalitkáért futott Örömében körültáncolta a fényes drótból font dobozt Felemelte A Nap felé fordította Aztán csalódottan a Járda macskakövéhez vágta a használhatatlan Játékot és eltűnt a sötét kapualjban A kalitka üres volt XIII MIDŐN Már kora gyermekkorában roppant fontosnak találta saját gondolatait Amikor még meg sem próbálta valamiképpen formába önteni gyömöszölni passzírozni őket Már akkor magabiztosabb volt egy öntudatlan lénynél Magabiztosabb volt egy pamutgombolyagnál Magát az Úristent vélte hallani JÖJJ gyermekem s vedd szavam Az a rengeteg kávé cigaretta ócska rövid ital kisüsti virrasztás terméketlen és vészjósló éjeken át megrendítik egészségedet S ő hallva ezt lelkében annyi hit erő és magabiztosság keletkezett hogy akármelyik ankéton összejövetelen alvilági bulin vagy protokoláris közösülésen — még ha tántorgott is — szót kért és szót kapott Megvilágított és kifejtett Elemzett és közbeordibált Lebecsmérelt és kiállt És lön a tárlatnyitót követő szendvicses és valódi Jó boros bulin szembeköpte az idős műkritikust Ki tudja mi okból de ekkor megdicsőült XIV KLASSZIKUS IDÉZET „Van még valakinek valamilyen hozzászólása?” XV A RETTEGÉS OLYKOR MEGESZI A LELKET Európa Elfér ebben a kis csehóban Nemzetiségem Elfér egyetlen szívdobbanásban XVI CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KOMMERSZ Én a ház vagyok Lángoló Erdők suhannak rajtam keresztül Bordáim között égő ágak recsegnek Ablakomra ereszkednek a felhők Le-föl lépcsőimen riadt ménes vágtat Én a ház vagyok Nincs erős karom Ház vagyok összeflrk< űrlap Idegen lények laknak szerveimben Ravasz József ihletésben „A lélek bőrszíne.* (Farnbauer Gábor: Nemzetiségi tudat) Szolga módon Is angyali tett. Hason fekve írom e verset parányi életerőmmel. Szemembe loptam az elégedettek szemefényét, s földig hajolok. KEDVESEM1 Ma érzem, hogy erőmet veszítem, s ez az én és a te napod. Őrjöngve kitépünk egymásból... Ügy keveredik a vérünk, mintha a lélek folytatni kívánná e sorokat:
