Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - HOLNAP - Kiss Péntek József: Nemhiába (kispróza)
VI SZEMÉREM Csak át kellene menni a túloldalra Ott van a szél és a tenger Itt pedig e papírlap kietlen négyzetcentiméterei Az író szemében isten csontváza kéklik Az író lesüti szemhéját és felsóhajt Isten menj haza VII A KERT ölelj kietlen novemberi sötétben Amikor alszanak a varjak és jeges szélvész süvölt az ágyak fölött VIII DOLGAINK Elvtársak Jön a szellemvasút IX KÖZBEN A tűzoltók rendben megérkeztek A tűzoltók rendben eltávoztak X KIS EVIDENCIA 1. Verseny csak ott van ahol legalább két esélyes áll a rajtnál Isten futása esélytelen XI KIS EVIDENCIA 2. Idegen lények laknak szerveimben Kitöltetlen űrlap az éj XII TÖRTÉNT PEDIG hogy az óriás ismét az emberek közé vágyott Megtanulta a földkerekség minden népének nyelvét Egy zajos boltban élt Kalitkába zárva A tulajdonos apró kék köpenyes kutyuska volt Hajlongva ideges vakkantások közepette kínálgatta áruját Az emberek nézelődtek Vásároltak Elmentek Ilyenkor a kutyuska finomabb hanghordozással vakkantott Nem köszöntek neki vissza Szürkületkor gaj- mós botjával lehúzta a rolót Enni adott az óriásnak Kibújt kopott kék zubbonyából Kilépett a hátsó bejáraton át az utcára Egy napon sokkal későbben érkezett a szokásosnál Ismét megetette az óriást A keze reszketett Mellézárta a kalitka ajtaját Később sem vette észre Pedig ott Járkált fel s alá előtte Kezét tördelte és szűkölt A félelem átragadt az óriásra Is Az utcáról behallatszott afc emberek rémült kiáltozása Puskaropogás A kutyus az üzlet legtávolabbi sarkába kuporodott Valaki kívülről döngetni kezdte az ajtót A kutyus elindult az ajtó felé Félúton megállt és várt A dörömbölés megismétlődött A kutyus kinyitotta a bolt bejárati ajtaját Fegyveres katona állt előtte A kutyus nyüszített a félelemtől A katona a puska célzójával kísérte A kutya megbotlott a köpenye szélében Végigvágódott a padlón Nem mozdult többé A katona átlépte Rágyújtott és kényelmesen körülnézett a boltban Nem nyúlt semmihez Távozni készült amikor észrevette a kalitkát Leakasztotta Maga elé tette a pultra Az óriásnak sejtelme sem volt a megváltásról A katona hátrább lépett Minden oldalról megbámulta a kalitkát Csönd volt A katona a hóna alá vette a kalitkát és kilépett vele az utcára Szemét elvakította az utca fénye Ebben a pillanatban lövés dördült A katona mint aki elfáradt nekidőlt a bolt falának és lassan leült A kalitka
