Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - HOLNAP - Győry Attila: Ez maradt (elbeszélés)
Győry Attila Ez maradt Egy régi haverral baktatok az agyonrepedezett járdán. Éppen nagyban utálom a világot, és káromkodok tehetetlenül. — A sarok mögött kell lennie a kocsmának! — buzdítom a havert, akit magunk között csak Béluskának hívunk. Egy pozsonyi kis csaj állítása szerint már az „ősidőben” is így hívták őt... Béluska pedig slattyog, húzza mögöttem megnyúlt árnyékát. Hosszú lenszőke haja alól patakokban folyik a veríték szakadt inge alá. Néha szórakozottan lesimítja az izzadságcseppeket, hogy aztán még szórakozottabban koszos farmerjába törölje őket. Rekedtes, száraz hangja eleinte fel-felkárog: „Hol van az a kocsma?” — de aztán kiszárad a torka, s ő üveges szemekkel gyalogol tovább. Nyakában a bőrláncon tehetetlenül himbálózik a sörbontó. Igazán figyelemreméltó jelenség, az biztos. Korhelységére jellemző eset például, hogy ha megkérdem tőle a kocsmában: „Mikor jöttél?” — azt feleli, hogy három vagy négy sörrel ezelőtt. Három sör nála az alap. A hozzáértő rögtön tudja, mit jelent ez. Körülbelül fél órát kell raja érteni... A többi sört a hangulatától vagy a körülményektől függően fogyasztja. Mindent sörben számol, mindent a sörhöz viszonyít. Néha még én sem tudom: dilizik-e, vagy tényleg ilyen agytalan. A sarkon, ahonnan már tényleg látszik a kocsma, bevárom. Nagyokat fújtatva lépked. Komoly pofát vágok, megpróbálom lebeszélni a kocsmáról, hadd lássa, miféle rendes pógárral hozta ma össze a sors. Valami nyugdíjas mandró tépetett velem nyugat felé, aztán a város mögött a^ egyik kanyarban kitett. Az öreg Octavia nehézkesen döcögött tovább valami csücse falu felé. Még távolról is hallani lehetett a sebességváltó nyikordulását, ahogy a pasas megpróbált nagyobb sebességre kapcsolni. Lassan elhalt az autó búgása, én pedig visszamentem a főútra^. Zsákomon ülve bámultam a semmibe, időnként elzúgott mellettem egy-két autó, de mindegyikben trutymósak voltak a palimadarak. Egyik sem vett fel. Talán a harmadik kamion bőgött épp el mellettem, elfordítv- fpjem vártam, hogy tiszta legyen minden. Utálom, ha ezek a nagy böhöm állatok elzúgnak közvetlen közelemben. A kamion el is zúgott, s én javában káromkodom, amikor éles fékcsikordulással valahol előttem megállt... Aztán hirtelen kivágódott a kabin ajtaja, s egy szélütött ürge esett ki rajta állati röhögéssel, kurjongatással, és integetett felém, mint egy őrült. így találkoztam össze a flúgos Béluskával. Kiderült, hogy ő is nyugatnak tart, de lepasszintotta a stopját, mert meglátott ... Ilyen ez... És lökte a süketet, mint aki nem tiszta: „Tutumeni közelében a léghajók egymásnak ütköztek. Használt kotonok estek az emberek fejére, akik meglepetésükben énekelni kezdtek ...” És énekelni kezdett rekedten, hamisan kántálva. Szorongattuk egymást, örültünk az életnek, csaknem táncra perdültünk az út közepén, csak az elhúzó kamion dudái hoztak bennünket vissza az út szélére. Felváltva stoppoltunk. Elő-
